A kígyómérget számos területen felhasználják: szükséges az ellenméreg előállításához, de mint gyógyszeralapanyag is jelentős.

A méreg összegyűjtéséhez hagyományosan a kígyót ápolója a fejénél fogva gumilemezbe haraptatja, mely kis tartályban folytatódik. A méregfogból a méreg ebbe az edénykébe csorog. Ez az eljárás azonban az ápolónak életveszélyes, a kígyónak pedig valószínűleg igen fájdalmas.

Darryl Heard és munkatársai a méreggyűjtésben dolgozók biztonsága és a kígyók számára kellemetlen stressz kikapcsolása érdekében új, biztonságosabb módszert dolgoztak ki. A propofol rövid időre elkábítja az állatot, a szeme mögött lévő méregmirigyhez érintett elektromos ingerlő hatására pedig minden méreg a gyűjtőedénybe kerül.

A kutatók az egyik floridai öbölben 49 kígyót tanulmányoztak. Azon a területen a mérges kígyók bőséges étkezéséhez a hüllőknek nem kell vadászniuk. A kígyók azt a halat eszik, amit az öbölben ezrével repülő madarak kikapnak a vízből, de elejtik. Ennek megfelelően ezeknek a kígyóknak az élelmezése meglehetősen egyhangú, de soha nem éheznek.

Ryan McCleary és munkacsoportja meglepve tapasztalta, hogy az öbölben élő kígyók mérgének összetétele jól mérhetően különbözik a floridai félszigeten fogott, azonos fajhoz tartozó, de szabadon vadászó állatokétól. Tanulmányuk egyik jelentős eredménye, hogy a kígyók mérgének összetétele a hüllők étrendjétől is függ.

A munkacsoport vezetője számára az igazi kérdés azonban a hüllők evolúciója: "ha ezek a kígyók ezen a területen vadászat nélkül mindig összeszedhették a zsákmányt, miért volt szükség arra, hogy más élőlényekre halálos mérgük megmaradjon?" - vetette fel a kérdést Ryan McCleary.