A 44 éves sportoló az egyéni összetett selejtezőjében mindössze a 87. helyen végzett, ám a sportág bonyolult kvalifikációs rendszere révén a kvóták újraelosztásánál a fel nem használt indulási jogok egyikét megkapja majd a szerenkénti döntők után.

Az ugrás-specialista Csuszovityina 1992-ben a Független Államok Közössége, 1996-ban, 2000-ben, 2004-ben és 2016-ben Üzbegisztán, 2008-ban és 2012-ben pedig Németország képviseletében indult az olimpián. Barcelonában a csapatversenyben arany-, Pekingben ugrásban ezüstérmes lett.

Ő lesz a 11. sportoló, aki nyolc olimpián versenyezhet, és a tizedik, aki ezt nyári ötkarikás játékokon teheti meg, de a tornászok között már a hét részvételével is csúcstartó. Az örökrangsort a kanadai díjugrató, Ian Millar vezeti (10) a szovjet, majd lett színekben szerepelt sportlövő, Afanasijs Kuzmins és az osztrák vitorlázó, Hubert Raudaschl (9-9) előtt.

"Senki sem tudja, hány éves valójában, mert úgy tűnik, hogy szinte az összes olimpián ott volt" - viccelődött sporttársával az amerikai tornász, Shawn Johnson.

Szeptemberben a párizsi világkupa-versenyen ismét aranyérmet nyert ugrásban, ami azt mutatja, hogy továbbra is a világ legjobbjai között van ezen a szeren.

A magánélet számos kihívás elé állította. Ortodox keresztény vallású családja nem nézte jó szemmel, hogy a muzulmán birkózóhoz, Bahodir Kurbanovhoz ment feleségül. A fiuk, Aliser még csak három éves volt, amikor leukémiát diagnosztizáltak nála, és mivel Üzbegisztánban nem volt biztosított a megfelelő orvosi ellátás, Németországba költöztek.

A Német Torna Szövetség segített nekik pénzt gyűjteni a kezelésekre, ő pedig felvette az állampolgárságot, és jó néhány évig német színekben versenyzett.

Csuszovityina többször fontolgatta már a visszavonulást, legutóbb a riói olimpiát követően.

"A döntő után hosszú ideig gondolkodtam azon, mi történt velem eddig. Folytassam vagy sem? De másnap reggel felébredtem, és rájöttem, hogy szeretnék felkészülni a következő olimpiámra, és megvalósítani az álmomat" - nyilatkozta nemrég.

Hozzátette, aranyérmet nyert a Szovjetuniónak, ezüstöt Németországnak, amely olyan sokat segített neki, de még soha nem szerzett olimpiai érmet hazájának, Üzbegisztánnak, s ezt szeretné megvalósítani Tokióban.

Nem ő az első tornász, aki anyaként versenyez - a legendás Larisza Latinyina például öt aranyérmet nyert terhesen az 1958-as világbajnokságon -, de a sportág fokozott nehézségei és fizikai követelményei miatt ez meglehetősen ritka. Tavaly a lengyel Marta Pihan-Kulesza és az orosz Alija Musztafina éppen Csuszovityina példájára hivatkozva tért vissza szülés után.

Csuszovityina szerint a hosszú, boldog élet és sportkarrier titka az, hogy teljes életet élhet, és nem edzéssel tölti minden idejét. Példaként megemlítette, hogy felkérték edzőtermek megnyitására, díjakat ad át a gyerekeknek, mesterkurzusokat tart, illetve közösségi tájékoztatást folytat. Abban biztos, hogy nem akar politikus lenni, de mindenképpen fejleszteni szeretné Üzbegisztánban az utánpótlást a sportban, különösen a tornában, amely véleménye szerint minden más sportág alapja.