- Luis Suarez a tegnapi mérkőzésen megharapta ellenfelét. Mi visz rá egy klasszist ilyen tettre?

- A vízilabdában ilyesmi gyakran előfordul, de a víz jótékony és takar. Futballban nem nagyon emlékszem ilyen harapós labdarúgóra. Suareznél viszont nem ez az első eset. Szerintem helyesen járna el a futballszövetség, ha egyszer egy olyan figyelmeztetést, felfüggesztést adna Suareznek, amitől ezt egy életre elfelejtené.

A tegnapi esetet azért nem érzem annyira súlyosnak, szándékosnak, inkább mintha bele akart volna fejelni ellenfelébe - az sem szép egyébként. De ha megnézi az ember a lassítást és megnézi a fiúról készült fotókat, ha ő bele akar valakibe fejelni, akkor egyidejűleg meg is harapja, mert úgy állnak a fogai.

- Tehát lehet, hogy testi adottságról van szó, ha fejelni akar, mindjárt harap is...? Eközben sorra esnek ki a nagy múltú válogatottak, nincsenek már versenyben az olaszok, a spanyolok, az angolok. A színvonalra ez hogyan fog hatni a hátralévő időben?

- Szerintem a továbbjutó csapatok nagyon jól játszanak, úgyhogy a színvonallal semmi gond nincs. Inkább azt érzékeltem tegnap két mérkőzésen is, hogy az Elefántcsontpart és Olaszország is kicsit belenyugodott abba, hogy továbbjutásra áll. Mintha elfelejtették volna azt a boxban elterjedt törvényt, hogy mindenki egy ütésre van a győzelemtől, tehát hiába vezet borzasztóan valaki, ha a másik az utolsó másodpercben kiüti, akkor az nyer. Mi is a legutolsó pólódöntőnkben csak akkor kezdtünk ünnepelni, amikor ötre nőtt a különbség és 3 perc volt hátra.

Ameddig matematikai esély van arra, hogy kiegyenlíthet az ellenfél, illetőleg az ő esetükben, hogy kapnak egy gólt, amivel kiesnek - addig olyan helyzet elérésére kell törekedni, hogy lehetőleg kettőt kelljen kapniuk ahhoz, hogy ne essenek ki. Ezt sem az olasz, sem az afrikai csapat nem tette meg - meg is bűnhődött érte mind a kettő.