Kriza Zsigmond: A Fővárosi Nagycirkusz aranykora a 70-es években volt. Akkor még 1800 főt fogadott be a Fővárosi Nagycirkusz, jelenleg ez egy széksorátrendezés hatására 1400 körülire csökkent. A csúcs az 1975-ös év volt, amikor közel 400 előadást tartott abban az évben a Fővárosi Nagycirkusz, és mindegyik teltházzal ment. A nyolcvanas évek már egy kis megtorpanást eredményezett, és aztán a 90-es, 2000-es évek, az egy helyben topogásos időszak volt ebből a szempontból. Az utóbbi időben azt tapasztaljuk, hogy a nemzetközi cirkuszreneszánsznak is köszönhetően a cirkuszművészet megújult, a közönség érdeklődését ismét magára tudta vonni. Mi ismét igyekszünk annak érdekében mindent megtenni, hogy akik egy kicsit régen voltak utoljára cirkuszban, azok ismét ráébredjenek, rácsodálkozzanak arra, hogy a cirkusz egy roppant szórakoztató előadó művészeti ág, és valóban minden korosztálynak nagyon szórakoztató dolog, tehát egy igazi családi program. Az erőfeszítéseinket az utóbbi időben siker koronázza, kimutathatóan egyre többen járnak a Fővárosi Nagycirkuszba, és közelítünk újra a régi szép időkhöz e tekintetben is.

Tehát ma is megtelik teljesen a ház?

Richter József: Örömmel jelentem, hogy valóban teltházakkal dolgozunk, tehát ez a circus maximus műsor, ami augusztus végéig megy, nagy sikerrel vendégszerepel, és októberben lesz új műsorunk, tehát valóban a vártnak megfelelően, sőt, azon felül is teljesítettük a tervünket.

K. Zs.: Elképesztő volt látni azt a lelkesedést és azt a jó hangulatot és azt a hatalmas tömeget, amelyik például a Múzeumok Éjszakáján felkereste a Fővárosi Nagycirkuszt.

Most volt először Cirkuszok Éjszakája?

K. Zs.: Így van, júliusban, idén először rendeztük meg a Cirkuszok Éjszakáját. Ez egy vadonatúj kezdeményezés volt, a Fővárosi Nagycirkusz kezdeményezésére három magáncirkusz bevonásával. A magáncirkuszok a Balaton mentén, a Fővárosi Nagycirkusz a megszokott helyén természetesen egész éjszaka cirkuszműsort mutatott be, és teltház volt, óriási érdeklődés, és nagyon-nagyon jó, igazi cirkuszhangulat, tehát öröm volt az az éjszaka, minden, a régi cirkuszosoknak is óriási élmény volt. Öreg cirkuszosok törölgették a szemük sarkát a meghatottságtól, mert nagyon jó volt.

Ma egészen más kell ahhoz, hogy teltház legyen a Fővárosi Nagycirkuszban mint mondjuk néhány évvel ezelőtt?

R. J.: Nem csak nemzetközi műsorra vevő a cirkuszi közönség, hanem ha színvonalas, magyar műsorra is bejönnek. Most egy nemzetközi műsorunk van, de előtte a Magyar Cirkuszcsillagok című műsort mutattuk be, és az is teltházakkal ment.

K. Zs.: A műsor, amire Richter úr utal, ez az első nemzeti cirkuszévadunknak a nemzeti gálaműsora volt, ugyanis 2013-tól a Fővárosi Nagycirkusz, illetve a Magyar Cirkusz és Varieté a kormány által minősítetten nemzeti előadó-művészeti intézményként működik, ennek a megünneplésére jött létre ez a magyar nemzeti gálaműsor. Richter úr szerényen elhallgatja, hogy a műsornak a fő sztárja, Richter Flórián, az ő fia volt a lovas akrobata produkciójával, amelyik Monte Carlóban 2008-ban Arany Bohóc díjat nyert. Ez talán kevésbé közismert, de ez egy óriási siker a magyar cirkuszművészetnek, hiszen a Monte Carlo-i Nemzetközi Cirkuszfesztivál nagydíja, az a cirkuszművészet Oscar-díja, tehát a legnagyobb elismerés, ami létezik, és magyar artistának soha se előtte, se azóta nem sikerült ez a hatalmas siker. És Flóriánnak most volt alkalma bemutatkozni a Fővárosi Nagycirkuszban, ez óriási siker volt. Két hónap alatt közel ötvenezer néző látta ezt a műsort.

A Fővárosi Nagycirkusz Európa egyetlen fix helyen működő épített cirkusza?

K. Zs.: Egyetlen egész évben működő, így pontos. Nem sok, egy-két kőcirkusz-épület van Európában, Münchenben, Blackpoolban, de azok jellemzően inkább csak télen, a sátras, vándorcirkuszos szezonon kívül működnek. Ez a müncheni Krone cirkuszra különösen igaz.

Működik a szezonalitás egy épített cirkusznál is?

K. Zs.: Igen. A közönség érdeklődésében vannak eltérések. Tehát vannak kiemelkedően nagy érdeklődéssel övezett időszakok, mint a május. A ligethez kapcsolódóan ez nem általános nemzetközi trend, inkább a Városliget sajátosságából fakadó, meg a cirkusz műfaji sajátosságából fakadó kérdés. Májusban, amikor a liget pezseg, majálisok vannak, gyereknap, akkor dübörög a Fővárosi Nagycirkusz hagyományosan, és a karácsonyi szezon a másik, amikor szintén nagyon nagy az érdeklődés. Vannak olyan időszakok, amikor korábbi tapasztalatok azt mutatták, hogy kisebb a közönségérdeklődés.

Július?

K. Zs.: Július igen, nyáron, amikor nagy kánikula van, akkor az negatívan hat a kőcirkusz működésére, de ez is szerencsére változóban van, hiszen légkondicionált, párakapuval ellátott intézményről van szó a Fővárosi Nagycirkusz esetében. A nagy decemberi felfutás után általában a január szokott visszaesést hozni, de ha olyan érdekes műsor van a Fővárosi Nagycirkuszban, mint ahogy idén a Magyar Cirkuszcsillagok nagyon-nagyon színvonalas és csupa magyar sztárfellépőt felvonultató műsor, akkor meg lehet tölteni januári időszakban is a Fővárosi Nagycirkuszt.

Beszéltünk a magyar artistákról. Miben vagyunk igazán jók?

R. J.: Most a lovas akrobata számban a magyarok csúcson vannak, lehet mondani, hogy az egész világon. Pillanatnyilag is három lovas akrobata szám van: Richter Flórián, ifj. Richter József, és a Donnert-családnak is van egy lovas akrobata száma. Régebben az ugródeszka volta magyar specialitás. Nagy csoportok voltak, a Váradi-, a Pusztai-, a Faludi-csoporttól kezdve Halasiék, Lukács, ezek világot járt, nagy ugródeszka számok voltak.

Az hogyan alakult ki, hogy melyik országban milyen számokhoz értenek igazán az artisták?

K. Zs.: Ez egy kicsit olyan, mint a fociban, van német stílus, brit stílus. Nemzeti karakter kérdése, hogy kiknek mi áll jól. A komédiás számokban az olaszok nagyon jók. Mi valóban az akrobatikus számokban vagyunk hagyományosan kiemelkedőek. Nehéz megfejteni, hogy egyes cirkusznemzeteknél milyen karakter miért alakul úgy, ahogy, de valóban azt mutatják a tapasztalatok, hogy nekünk a bohócszámok valamiért kevésbé számítanak erősségnek, az olaszoknál ez annál inkább így van, de minden cirkusznemzetre, és büszkén mondhatjuk mi is, hogy a magyar is cirkusznemzet, megvannak az erősségek. Az oroszoknál, amelyik szintén, ugye hagyományos cirkusznemzet, szintén megvannak, ők magasdrót számban, levegőszámokban nagyon erősek. Felzárkózik Dél-Amerika, a kolumbiaiak például a rúdakrobata számokban fantasztikus dolgokat tudnak mutatni, de az ázsiai számok, a talajakrobatikában, zsonglőrszámokban a kínaiak, ázsiaiak nagyon erősek hagyományosan. Egyébként ilyen szempontból érdekes, hogy Kínában nincsenek állatszámok. Ott sokszor nem is arénás porondos cirkuszok vannak, hanem színházi színpadon lépnek fel abszolút felnőtteknek szóló műsorral a cirkuszi akrobaták. Tehát az ottani cirkuszműsoroknak egy része gyerekek számára is fogyasztható, más része kifejezetten a felnőttek esztétikai elvárásainak megfelelő előadás.Kinek szól a cirkusz? Meg lehet határozni? Úgy értelmeztem, mintha azt kellene gondolnunk, hogy a cirkusz a gyerekeknek szól.

K. Zs.: Ez egy közkeletű félreértés.

R. J.: Igen, ez az!

K. Zs.: A helyzet az, hogy a cirkusz ugyanúgy bárkinek szólhat elvileg, mint a színház, tehát nem mondhatjuk azt, hogy a színház a gyerekeknek szól, és azt sem, hogy a felnőtteknek. Magyarországon a cirkusznak a családi és a gyerekeknek szóló elemei kaptak markánsabb teret, de például Ázsiában, Kínában vannak gyerekeknek szóló és felnőtteknek szóló cirkuszi előadások. Maga a műfaj bárkinek szólhat, és az elmúlt húsz év új művészeti kezdeményezéseinek köszönhetően van új cirkuszi irányzat. Annak vannak olyan sötét, hogy is mondjam, egészen bizarr hangulatú előadásai, amik abszolút felnőtt cirkuszok, abszolút felnőtteknek szólnak, a gyerekek abszolút nem is értik, hogy miről van szó és miért érdekes ez a dolog. Tehát a cirkusznak nagyon sok irányzata van nagyon sok olyan izgalmas irányzata, amit Magyarországon még nagyon kevesen ismernek, nem is alakított ki még akkora tábort magának, mint a hagyományos családi változat.

R. J.: És a műsort, ha jön a karácsony, ünnepi műsorrá lehet alakítani, ami Nyugat-Európában nagyon megy, vagy karácsonykor a családok, tehát a szülők a gyerekek, a nagypapa nagymamával együtt elmegy, és karácsony ünnepkor egy cirkuszműsort megnéznek. Tudok olyan várost, például Stuttgartban, ahol egy hónap alatt több mint százezer fizető néző nézi mg a műsort. Tehát magas színvonalú cirkuszműsorra igény van, az most nagyon fellendült. Tehát karácsonykor, télen valóban sokkal több közönség megy.

Áruljon el néhány műhelytitkot, hogyan készül egy jó cirkuszi műsor? Tehát hogyan áll össze az, hogy egy este vagy néhány este, több száz este esetleg mit fognak látni?

R. J.: Vagy komplett műsort szerződtetünk, de legtöbbször számokra, produkciókra szerződtetünk, 12-14 ilyen számból áll egy több mint kétórás műsor. Ebben a műsorban nem lehet több, maximum egy zsonglőr, egy levegőszám, állatszám, tehát hogy mindenből legyen, és nem üthetik egymást.

És van olyan, aminek mindenképpen lennie kell? Tehát nyilván bohócnak lenni kell. Tehát bohóc nélkül nincs cirkusz. Vagy nem?

R. J.: Volt, amikor csináltunk anélkül is, komikus számokat tettünk be helyette. De a bohóc az valóban fontos.

És van olyan, aminek mindenképpen lenni kell? Tehát, mondjuk, elefántnak lenni kell?

K. Zs.: Nincs ilyen szabály.

Mennyire változik a nézők ízlése? Mert nyilván alapvetően ez is befolyásolja azt, hogy mi kell ma egy műsorba.

K. Zs.: Így van, a nézői igényeket ki kell szolgálni a cirkusznak, de mindig kell olyat is mutatni, amire nem is számítanak, tehát mindig kell meglepetést is szerezni, valami olyan újítást is meg kell mutatni, olyan számokat is meg kell mutatni, amiket korábban nem szokhattak meg. A kettőt jó aránnyal kell vegyíteni. Aranyszabály nincs, hogy valaminek mindig lenni kell vagy valaminek mindig hiányoznia kell. Így mindig hiányoznia kell rossz számoknak meg az unalmas számoknak, de a magyar közönség azért a klasszikus elemeket elvárja. A Fővárosi Nagycirkusz családi programként van számon tartva, tehát arra törekszünk, hogy mindig legyen vadállatszám, mert azt a gyerekek szeretik, meg egyáltalán az állatszámokat, tehát a papagájszámokat, meg az ilyen érdekességeket. És hogy legyen bohóc valóban, vagy legalábbis komikus szám, amin lehet nagyokat nevetni. Tehát ezek azért eléggé visszatérő elemei a Fővárosi Nagycirkusz műsorának. A legfontosabb az, hogy aki eljön hozzánk, nagyon jól szórakozzon, és ehhez pontosan ismernünk kell a közönség elvárását.

Létezik dramaturgiája egy cirkuszi műsornak hogy mi után mi jöhet?

K. Zs.: Vannak aranyszabályok, de olyan nincs, hogy mi után mi jöhet. Az mindig fontos, hogy minden rész végén, tehát az első rész végén, meg a műsor végén, a második rész végén is valami nagyon látványos, nagyon emlékezetes, úgy mondják a cirkuszosok, hogy slussz szám legyen.


Létezik egyfajta rivalizálás, hogy melyik produkció mikor meg, hányadikként? Milyen számmal kell kezdeni? Áruljon el egy titkot!

R. J.: Egy parádéval vagy egy nyitányzenével, általában tempós számmal, szórakoztató számmal szoktunk kezdeni.

K. Z.: Az utazósebességet el kell gyorsan érni a cirkuszban, tehát egy nagyon lassú számmal nem jó kezdeni. Egyébként van azért valami rang, mert a slussz számok, az első rész végén és a műsor végén, a legtekintélyesebb pozíció. Az a legnagyobb sztároknak a privilégiuma, hogy ők a műsor végén lépnek föl. Tehát ilyenfajta presztízsszempontok vannak természetesen, és arra nagyon büszkék az artisták hogyha az első vagy pláne, hogyha a második rész végére szerkeszti be őket a cirkuszigazgató.

A sorrend változhat? Tehát összeáll a műsor, és közben a nézőreakciók alapján változtatnak rajta?

R. J.: A finálé-számot nem szoktuk eltéveszteni, de közte lehet, hogy megváltoztatjuk a sorrendet, mert akkor gyorsabban tudjuk folytatni a műsort, vagy könnyebb az átszerelés, tehát az egyik szám és a másik szám közti időt le tudjuk rövidíteni, akkor lehet változtatni, de különben a fő pozícióban lévő számok esetében általában tudjuk, hogy melyiknek hol van a helye.

K. Zs.: Általában ezek csoportszámok, tehát a záró számok, vagy nagyon látványos vadállatszámok, amikor extra tudású vadállatok lépnek föl. A csoportszámok általában nagyon látványosak, tehát akár az ugródeszkaszám, amiről beszéltünk vagy a talaj-akrobatika számok.

Másképp kell egy utazócirkusznál szerkeszteni a műsort, mint a Fővárosi Nagycirkuszban?

R. J.: Szerintem nem, mivel 18 éve Magyarország legnagyobb utazócirkuszát vezetem, tudom ezt. Annyi a különbség, hogy az utazócirkuszban általában nincs lehetőség annyi nagy produkciót szerződtetni. A Fővárosi Nagycirkuszban azért könnyebb a helyzet, mert kényelmesebb, egy helyen van, tehát az artisták szívesebben jönnek Budapestre a Fővárosi Nagycirkuszba dolgozni.

A közönség igénye más egy utazócirkusznál?

R. J.: Szerintem nem. Ugyanaz a közönség, akik a nagyobb utazócirkuszokba elmennek, azok eljönnek a Fővárosi Nagycirkuszba is, mert másfajta műsor van, és ez a kettő nem üti egymást. A Fővárosi Nagycirkuszba nemcsak a magyarok, hanem külföldiek is jönnek.

Hány utazó cirkusz működik ma Magyarországon?

K. Zs.: Nincs egzakt szám e tekintetben, ugyanis ez nagyon esetleges, hogy mikor indul el egy kisebb utazócirkusz vagy dönt úgy, hogy inkább abban az évben nem indul el. Vannak olyan artistacsaládok, akik néha önállóan, egy sátorral elindulnak önálló cirkuszként, néha meg úgy döntenek, hogy egy másik turnézó cirkuszhoz szerződnek azokkal a számokkal, amit a család tud. Tehát egzakt szám nincs arra, hogy Magyarországon hány utazócirkusz van, hol ennyi, hol annyi. Azt lehet mondani, hogy olyan 10-12 utazócirkusz szokott lenni stabilan. Három, ami nemzetközi színvonal, tehát három nagyobb utazó, a többiek kisebb családi cirkuszok.

Utaltak arra, hogy kevés az állami támogatás. A cirkuszművészet esetében van-e egyáltalán hogy állami támogatás, és mi az, amit saját bevételből kell produkálni?

K. Zs.: A Fővárosi Nagycirkusz előadóművészeti szervezetként van definiálva a törvényben, tehát legkézenfekvőbb a színházakkal való összevetése a gazdálkodásnak. Egy színház állami fenntartói önkormányzati támogatás hányada az éves költségvetésben 60 százalék, ennyit kapnak általában és megközelítőleg a működésükhöz. A maradék 40 százalékot kell maguknak előteremteni. Mi állami intézmény vagyunk, tehát csak az államtól kapunk működési támogatást, ez megközelítőleg 15 százalék. Tehát a fennmaradó 85százalékot támogatásokból, jegyár-bevételből és egyéb üzleti bevételből kell előteremteni. Ez egy nagyon nagy százalék. A dupláját kell előteremtenünk a saját tevékenységünk révén a színházakkal összevetve. Nem egyszerű dolog, és ezért nagyon óvatosan kell az üzleti kockázatokkal bánnunk. Úgy kell terveznünk a műsorainkat, hogy az legrosszabb esetben is kitermelje a szükséges jegyár-bevételt. Ez azért különösen nehéz, mert a cirkusz egy nagyon szubjektív műfaj. Szemben a színházakkal, ahol viszonylag jól lehet kalkulálni, hogy egy darab milyen jegyár-bevételt képes termelni, ha esetleg mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor egy repertoárszínház leveszi a nem teljesítő darabot a repertoárról és valamelyik sikeresebb darabot többször játszik.

Itt viszont van egy szerződés, amit teljesíteni kell adott produkcióval?

K. Zs.: Itt viszont öt hónapra leszerződtetünk egy társulatot, és öt hónapig akkor is be kell mutatnunk azt az előadást, ami ezekből a műsorszámokból tevődik össze, ha esetleg a közönség nem fogadja jól. Nem tudunk váltani, nem tudjuk levenni azt a darabot, hogy egy másik darabbal behelyettesítsük, hanem folyamatosan azt játszanunk kell. Nagyon gondosan meg kell azt terveznünk előre, hogy ne érje túl nagy veszteség a cirkuszt.

Volt ilyen emlékezetes mellényúlás a Fővárosi Nagycirkuszban?

R. J.: Tavaly november óta vagyok a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója. Olyanról tudok, hogy olyan műsort terveztek be, ami nagyon sokmilliós ráfizetéssel volt. Az utóbbi időben kísérleteztek a Fővárosi Nagycirkuszban, és kezdtek egy kicsit a művészi oldalra menni. Nemcsak igazi cirkuszműsort, hanem más varieté jellegű műsorokat próbáltak bemutatni, de a cirkusz attól cirkusz, hogy ott állatszámok vannak, bohócok, levegőszám. Lehet kísérletezni, de üzletileg nincs sok értelme, mert a cirkuszba, aki bejön, cirkuszi műsort akar látni. Azt lehet táncosokkal díszíteni, lehet bővíteni a műsort, sokoldalúvá tenni, de az alapot a cirkuszprodukcióknak kell vinni, mert ha nem azt tesszük, akkor, sajnos, a közönség csalódik.

Ezt a támogatást egyébként vagy ilyen jellegű állami támogatást az utazó cirkuszok is kapnak?

R. J.: Nem, mi állami vállalat vagyunk, most már nemzeti előadó-művészeti szervezet. Nekünk kultúrmissziós feladataink vannak. A Magyar Cirkusz és Varieté tartja fenn például a Baross Imre artistaképzőt. Egyébként többlet felelősségvállalásunk jegyében a magyar artistaképzésben és az artista infrastruktúra fenntartásában, a művésztelep fenntartásában van nagyon jelentős szerepünk. Nemcsak és nem elsősorban üzleti feladataink vannak, hanem művészeti és ágazati. Cirkuszművészeti ágazataink vannak, ezért részesülünk működési támogatásban. A magáncirkuszok kizárólag üzleti szempontok szerint működnek, esetileg pályázati alapon ők is részesülhetnek támogatásban, de alap normatív működési támogatásban magáncirkuszok Magyarországon nem részesülnek.

Megéri ma cirkuszt üzemeltetni magánkézben?

R. J.: Borotvaélen áll a kiadás és a bevétel, művészet magas színvonalú műsort bemutatni szezon szinten. Színvonalas műsorral bizony nagyon nehéz. Ha házi számoknak kell lenni, vagyis hogy nem kell 12 produkciót szerződtetni, csak mondjuk 7-8-at, és akkor a házon belül kell megoldani. Ha teljes műsor esetén nemhogy nyereség, hanem egyszerűen veszteség lenne. Pláne, hogy most, hogy az utazó cirkuszoknak nagyon megnehezíti a helyzetét az, hogy kilométerenként útadót kell fizetni. 40-50 darab kocsival, húsz transzporttal utazik például a Nemzeti Cirkusz. A városban területfoglalás, ott bizony nagyon nehéz lett a helyzetük. Reméljük, hogy valahogy ezt azért ki tudják gazdálkodni. Egy költözés húsz transzporttal az útdíj miatt 150-200 ezer forinttal többe kerül az utazócirkusznak.

Egy utazócirkusznál mi a legnagyobb költségelem?

R. J.: Műsor, területbérlet, üzemanyag-költség. Németországban, Franciaországban a cirkuszok mint kulturális tevékenység kapnak mentességet. Sajnos még Magyarországon erre nem gondoltak.A válság mennyire érezhető? Nagyon sokszor mondták színházak, mozik, hogy kevesebb a néző.

K. Zs.: Érdekes dolog a válsághatás. A cirkusznál ez egy kicsit másként működik. Az emberek azért a nehezebb időszakban is a szórakozásra költenek, de ez nem automatizmus. A cirkusz Magyarországon nagyon sokáig nem ismerte föl az elmúlt években a reklámban, marketingben rejlő lehetőségeket és a korszerű elemeket nem igazán hasznosította. Sőt, néha még a tradicionális marketingfogások is elhalványultak. A Fővárosi Nagycirkusz nagyon aktív ebben a kérdésben, mert fölismerte ennek a jelentőségét, ezért szerveztük meg idén a cirkuszok éjszakáját, hogy magunkra irányítsuk a figyelmet. Õsszel pedig egy nagyon régi cirkuszi hagyományt fogunk feleleveníteni. Nyugat-Európában a nagy, komoly világszínvonalú műsort bemutató vándorcirkuszok, ha megérkeznek egy nagyvárosba, akkor érkezéskor egy cirkuszi parádét, felvonulást tartanak, ami egy igazi cirkuszi örömünnep. Kivonul a város apraja-nagyja, tapsolja az artistákat, megcsodálja a cirkuszi állatokat. Ez egy nagy hírverés a cirkusznak, és tudatosítja az emberekben, hogy megérkezett egy világszínvonalú cirkusz, érdemes megnézni a műsorukat. A tervünk az, hogy ősszel mi is tartunk egy ilyen felvonulást. Mi október 5-én tartjuk az új bemutatónkat, amelynek az Univerzum fényei a címe, és a fő attrakciója a Caselli-család, amelyik a világ legszínvonalasabb, leglátványosabb elefántszámát mutatja be, amely szám tavaly Monte Carlóban, a cirkuszfesztiválon Arany Bohóc Díjat nyert. Egy igazi, dokumentáltan világszínvonalú csodát fog látni majd a főváros közönsége. Ez az elefántokból és artista művészekből álló csapat fog felvonulni a városligetben, a Hősök terén egy nagyon látványos parádé keretében. Ezzel is szeretnénk a cirkuszt népszerűsíteni, a korszerű, látványos, igényes cirkuszművészetet. Azt reméljük, hogy egy igazi nagy, hagyományteremtő céllal egy nagy látványossággal bővül Magyarország kulturális térképe. Azt szeretnénk, ha erre valóban nagyon sokan felfigyelnének, és egy nagyon jókedvű, látványos parádé lenne. Ha ez így sikerül, akkor azt gondoljuk, hogy a cirkuszművészet újra a családi programok élére ugrik, és ha a családok a hétvégi programot tervezik, akkor mindenkinek először a cirkusz ugrik be.

Azt már emlegettük, hogy a Fővárosi Nagycirkusz Európa egész évben működő épített kőcirkusza. Ez mennyire befolyásolja azt, ha mondjuk egy ilyen Monte Carlóban győztes produkciót szeretnének szerződtetni. Ez csak anyagi kérdés, vagy, mondjuk más szempontok is vannak. Egyáltalán, van-e például olyan, hogy valakit nem lehet elhozni Pestre, hogy évek óta vagy évtizedek óta szeretnék, hogy eljön, de nem sikerül.

K. Zs.: Ez két részből tevődik össze. Az egyik anyagi, a másik bizalmi kérdés. Nekünk egy nagyon tekintélyes cirkuszigazgatónk van a Fővárosi Nagycirkuszban. A világ legnagyobb elefántos akrobata számot bemutató Castelli-család Richter úr hívására örömmel jön Budapestre, és szerencsére sikerült a mi pénztárcánknak megfelelő gázsit is kialkudnia Richter úrnak, ami az ő cirkuszi tekintélye nélkül lehetetlen lett volna. Nagy szerepe van a cirkuszi világban a dinasztikus tekintélynek. A Richter-családnak nagyon komoly tekintélye van a cirkuszvilágban, ennek az előnyeit pedig Budapest cirkuszszerető közönsége élvezheti, mert valóban a legnagyobb sztárok érkeznek Budapestre, és szerencsére szívesen jönnek így hozzánk.

R. J.: Ha tekintély van, ez ugye nagy előny, de sokszor ezek a produkciók évekre előre le vannak kötve. Sokszor megtetszik egy produkció, és azért kell ügyeskedjünk, hogy ezeket a világszámot, a világ nagysikerű produkcióit elhozzuk ide. Már most azon dolgozunk, hogy 2015-ben már milyen műsorok legyenek.

És mi lesz akkor, ha 2015-ben az embereket az nem fogja érdekelni. Nem túl nagy kockázat ez?

R. J.: Olyan nem létezik, olyan nincs.

K. Zs.: Ilyenfajta hirtelen divatszakadékok nincsenek a cirkuszművészetben. Évtizedeken átnyúlóan lehet valaki nagyon sikeres ugyanazzal a számmal, ha eredeti, valóban szellemes, jó elemekre épülő produkciója van. A humor például egyik évről a másikra nem megy ki a divatból. De az sem megy ki a divatból, ha valaki négyfordulatos szaltót tud a kupolában.

Lehet-e azt mondani, hogy a cirkusz világát meghatározó családok működtetik Magyarországon, Európában és Ázsiában?

R. J.: Inkább az utazó, tehát Franciaországban a Grüss-család, Svájcban a Kni-család, Németországban a Krone. Igen, általában a dinasztiáknak van ez az utazó cirkuszuk.

Nálunk ez nem annyira jellemző?

R. J.: Nálunk is, igen. Richter Flórián, a fiam monte-carlói aranyérmes. Én 28 évig lovasakrobata voltam, átvette ő ezt a szerepet, evvel a produkcióval ment. Van ilyen, de nem minden. artistaiskolában, akik ott tanulnak, vannak dinasztiáknak a gyerekei, szóval ez ilyen vegyes.

Az artistaiskolában nagy számban vannak olyanok, akiknek mondjuk korábban nem volt családilag közük az artista szakmához?

K. Zs.: Elsöprő többségben az artistaképzőben azok vannak, akiknek nincsenek dinasztikus felmenőik, hanem elsőgenerációs artisták. Akik dinasztiába születnek, családi alapon tanulják meg a szüleiktől, nagyszüleiktől a trükköket és a cirkuszi szereplés csínját-bínját. Aki viszont csak jó testi adottságú, atletikus felépítésű fiatal és elhivatottságot érez a cirkuszi pálya vagy az artistapálya iránt, azok jelentkeznek az artistaképzőbe, és ott jól felkészült szakemberek segítik őket abban, hogy valóban megszerezzék azt a tudást és azt a módszertárházat, ami révén meg fognak tudni élni az artistahivatásból.

Mennyire elrendelt az, ha valaki egy cirkuszdinasztiába születik, akkor valószínűleg artista lesz? Sokan vannak a pályaelhagyók?

R. J.: Megmondom őszintén, én ifjabb Richter Józsefet nem szerettem volna, hogy artista legyen. 16 éves koráig versenyteniszező volt. Azt szerettem volna, hogy élsportoló legyen, mert imádom a sportot, főleg a futballt, de a tenisz egyéni játék, és arra gondoltam, hogy ott csak azon múlik, hogy fanatikus legyen, és akkor sikerül.

Miért, artistánál nem ezen múlik?

R. J.: Ott is ezen múlik. A 74-es monte-carlói Cirkuszfesztiválon ezüstérmes voltam lovas akrobata számmal, a fiam szintén Monte-Carlóban aranyérmes lett. Ennél már többet artistapályán nem nagyon lehet elérni. Már a nyolcvanas években Jászai Mari-díjat kaptam, akkor más kitüntetések is voltak, és hátha ő tovább tudja vinni a másik vonalon. 16 éves korában az ország négy legjobb teniszezője között volt. Mégis gondolt egyet, és átjött a cirkuszi világba, és most ő szaltózik a ló hátán. Mert sokan azt hiszik, hogy a szülők rákényszerítik a gyereket, hogy mindenáron legyen artista. A mi családunkban fordítva volt, az egyik fiamat nem akartam, hogy artista legyen, és mégis artista lett.

Nem feltétlenül a kényszerre gondolok, hanem valaki beleszületik. De egyébként sokan vannak, akik elhagyják a cirkuszi pályát?

R.J.: Pont ezt, hogy beleszületik, és nem akartam, hogy artista legyen. Mégis visszahúzta ez az életforma. Négy évig Budapesten volt, itt napi 4-5 órát teniszezett, és mégis a cirkuszi világ visszahozta, pedig nagy tehetség volt, és mégis artista lett.

K. Zs.: Más dinasztiáknál is jellemző. Valóban előfordul az, hogy valaki kamaszkorában másfelé érdeklődik és más irányba orientálódik, ahogy a Richter-családnál is előfordult az elhangzottak szerint, de aztán valahogy mégis visszakanyarodnak. A vér nem válik vízzé, vagy van az a másik mondás: akinek a csizmájára egyszer a forgács ráragadt, azt nem tudja onnan lekaparni. Még ha vannak is fiatalkori vargabetűk, azért visszatérnek a cirkuszhoz és folytatják a családi hagyományokat. Erős a magyar cirkuszi dinasztikus rendszer, és úgy néz ki, hogy folyamatosan meg tud újulni. Ezt még a negyvenévnyi államosított cirkuszi időszak sem tudta kikezdeni.

A magyar közönség meglehetősen konzervatív, sok hagyományos számokat is elvár, hogy legyen a műsorban. E mellett a megújulás mit jelent?

R.J.: Véleményem szerint új zenéket, olyan produkciókat is, ami kicsit azért a cirkuszi világtól kicsit azért távolabb van. Egy ilyen cirkuszi műsorba egy-egy ilyen produkciót be lehet tenni. Tehát egy jó éneket, egy jó tánccsoportot jelenthet a megújulás. Vannak olyan cirkuszok, amelyek meg tudtak újulni, mert ismét teltházakkal dolgoznak.

K. Zs.: Kétirányú a folyamat. Az egyik a műsor tartalmának a megújítása. Itt nagy szerepet kapnak az effektek, tehát a hang, a fény, a látvány. Másrészt a műsorszámoknak sokoldalúbbaknak kell lenni, engedni kell, a társművészetek hatásait. A tánc, a mozgás szerepe felértékelődik. Nem kizárólag emberi teljesítményben mérik a sikert, de nem biztos, hogy nagy különbség van egy nyolc labdával végzett zsonglőrszám és egy kilenc labdával végzett zsonglőrszám között, hiszen a közönség nem is tudja érzékelni, hogy hány labda van adott pillanatban a levegőben. Sokkal inkább az adott artista előadóművészi képességei nyomnak sokat a latban. Ha tudja egy kicsit komikus elemekkel vegyíteni, megnevettetni közben a közönséget, ha karaktere, egyénisége van az artistának, akkor sokkal sikeresebb. Ezek a jövőbe mutató elemek. Mivel sokoldalúbbaknak kell lenni az artistáknak, az artistaképzőben is azt szorgalmazzuk, hogy ne csak az adott zsánert tanítsák meg a fiataloknak, hanem tanítsák meg a színpadi mozgásra, tanítsák meg táncolni, a porondon eladható tánclépésekre, mozgásdinamikára tanítsák meg, hogy hatásosabb legyen a számuk. A másik része, ami legalább ilyen fontos a megújulási folyamatban, a cirkuszt mint műfajt eladni a közönség felé, olyannak láttatni, ami korszerű, ami nem egy avítt, régi és már poros, idejétmúlt történet, hanem egy izgalmas, szórakoztató, tényleg a hétköznapi gondokat valóban a kor igényeinek megfelelően szórakoztatóan elfeledtető előadóművészeti ág. Komoly reklám- és marketingmegújulás előtt is áll ez az előadóművészeti ág Magyarországon. Azon dolgozunk, hogy mindenkinek nagyon kellemes és korszerű asszociációi keletkezzenek, ha a cirkuszra gondol. Ezek az irányok most jelenleg.

R. J.: Régebben az volt a jellemző, hogy muszáj volt megugrani a négyes szaltót, muszáj volt a tíz karikát kidobni. Rájöttünk a döntő az, hogyan adják elő a produkciót, szórakoztató legyen, milyen zenéje van. Az egész egyben. Most a produkció sokszor artisztikailag nagyon keveset mutat, de mégis a közönség szórakozik. Ebben van megújulás a cirkuszi világban.

K. Zs.: A műszaki technikában is meg kell újulni. Jelenleg például a Fővárosi Nagycirkuszban számítógép vezérelte intelligens robotlámpa-rendszer van, ami egészen más hatást képes mutatni a nézők felé. Nagyon felértékeli az artistaszámokat az, ha olyan tálalásban, olyan effektekkel mutatjuk be a közönség számára, ami szokatlan, ami önmagában is élményt jelentenek. Azt szokták mondani a régi cirkuszosok, hogy az a jó cirkusz, amelyik minden érzékszervet kényeztet: szemet, fület, akármit. Éppen ezért az effektek összhangjára kell nagy hangsúlyt fordítani. Ez egy külön tudományág: valaki tisztában van a különböző effektek hatásaival, és azokat jól vegyíti, akkor tényleg csodálatos dolgokat lehet létrehozni a cirkuszban. A közönség borzasztó hálás, jó nézni az átszellemült, nemcsak gyermek, hanem felnőtt arcokat is a cirkuszban. Akár a Circus Maximus előadásunk alatt is, ahol egy vízicirkusz meg egy klasszikus cirkusz hatásait ötvöztük, és nagyon nagy sikerrel fut még augusztusban a Fővárosi Nagycirkuszban.