Milánóban a tüntetés menetéről leszakadt csoportok be akartak jutni a központi pályaudvar épületébe. Az állomás előtti téren csaptak össze az útjukat elálló rendőrökkel. Az összetűzés több órán át tartott.

A tüntetők kövekkel, üvegekkel, minden hozzáférhető tárggyal dobálták a rendőrsorfalat. Betörték a környező üzletek kirakatait és a pályaudvar földszinti ablakait. A hatóságok füstbombákkal és gumibottal válaszoltak, és többször visszaszorították a pályaudvart elfoglalni akaró tömeget.

Bolognában vízágyúval és könnygázzal oszlatták azokat, akik a város gyorsforgalmi útját foglalták el, valamint a közeli A14-es autósztráda behajtó szakaszát.

A Velencéhez közeli Margherában szintén vízágyúkkal akadályozták meg az ipari és kereskedelmi kikötő elfoglalását.

A több mint nyolcvan városban majdnem egy időben zajló megmozdulásokat a szakszervezetek hirdették meg a palesztin nép iránti szolidaritás jeleként. Ezenkívül az Izraellel való diplomáciai és gazdasági kapcsolatok megszakítását követelték a római kormánytól.

A tüntetéssorozatot az oktatást, egészségügyet, közlekedést és számos más ágazatot egyaránt érintő általános sztrájk kísérte. A bejelentett cél az ország megbénítása volt.

Rómában a Termini pályaudvar közelében rendezett délelőtti állótüntetésen a szervezők szerint mintegy százezren vettek részt. Délután több menet zajlott, ami teljesen leállította a város belső kerületeinek működését: a tiltakozók ellepték az utcákat, ami miatt az autósok semmilyen irányban nem tudtak mozdulni, miközben a tömegközlekedés a sztrájk miatt szünetelt.

Nápolyban tüntetők egy csoportja elégette az izraeli és az olasz miniszterelnök, Benjámin Netanjahu és Giorgia Meloni fényképét.