Az Európai Számvevőszék jelentése szerint a Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz (RRF), a világjárvány utáni helyreállítást segítő uniós alap egyik fő célkitűzése, hogy hozzájáruljon Európa éghajlatpolitikai céljaihoz és a zöld átálláshoz az uniós tagállamokban.

Tájékoztattak: az uniós kiadások más, korábbi formáitól eltérően az RRF forrásait az elért mérföldkövek és célértékek, nem pedig a tényleges kiadások alapján folyósítják. Más hiányosságok mellett a számvevők megállapították, hogy ez a finanszírozási modell és az RRF végrehajtásának viszonylag rövid időkerete kétségessé teszi, hogy az éghajlat-politikai fellépésre előirányzott összegek ténylegesen hozzá fognak-e járulni ehhez a célkitűzéshez.

Megjegyezték, az alap forrásain belül az éghajlatváltozással kapcsolatos projektekre elkülönített kiadásokat akár 34,5 milliárd euróval is túlbecsülhették. Amellett, hogy számos tagállami intézkedés nem egyértelműen besorolható a vonatkozó kritériumrendszerbe, egyes zöldnek jelölt projektek nem kapcsolhatók közvetlenül a zöldátálláshoz. Az ilyen esetek elkerülése érdekében az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó projekteket a jövőben részletesebben és pontosabban szükséges értékelni - javasolták.

A számvevők azt is megállapították, hogy egyes intézkedések nem voltak olyan zöldek, mint amilyennek tűntek. Ennek egyik oka lehet, hogy az RRF intézkedéseinek tényleges költségei jelentősen eltérhetnek a becslésektől sőt, nem kell teljes mértékben elszámolni az éghajlat-politikára fordított forrásokkal. Az ilyen eltérések elkerülésére az uniós számvevők azt javasolták, hogy a jövőben a forrásokat kössék szorosabban össze az éghajlat-politikai célokkal, gyűjtsenek adatokat és tegyenek közzé teljes körű elszámolást az elköltött összegekről.

A Helyreállítási és Ellenállóképességi Eszköz az Európai Unió által a koronavírus okozta világjárvány nyomán rendelkezésre bocsátott 700 milliárd euró összegű finanszírozási csomag, amely kölcsönökből és vissza nem térítendő támogatásokból áll. A finanszírozás legalább 37 százalékát éghajlatpolitikai intézkedésekre kell fordítani, hozzájárulva az unió 2050-ra kitűzött nulla nettó kibocsátási célkitűzéséhez.