Manolescu 1939-ben Ramnicu Valceán született, Nagyszebenben érettségizett, 1962-ben a Bukaresti Tudományegyetemen bölcsészkarán szerzett oklevelet, amelynek 1964-től oktatójává vált, Titu Maiorescu életművéről írt doktori disszertációját 1974-ben védte meg. A Contemporanul folyóirat irodalmi rovata, majd a Romania Literara irodalmi hetilap szerkesztőjeként dolgozott, több mint 30 irodalomtörténeti, irodalomkritikai és esszékötet szerzője, 2008-ben a román irodalom öt évszázadáról jelentett meg 1500 oldalas irodalomkritikai történeti áttekintést, amelyen 25 éven keresztül dolgozott.

Manolescut 1997-ben választották a Román Akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává, 2005-től a Romániai Írószövetség elnöke, 2008-ban irodalmi és közéleti munkásságáért megkapta a legmagasabb román állami kitüntetést, a Románia Csillaga nagykeresztjét.

Az 1989-es forradalom után egy évtizedig politikai szerepet is vállalt a Ion Iliescu államfő által képviselt posztkommunista rendszer ellenezékének markáns egyéniségeként. 1991-ben Manolescu vezetésével alakult meg az Egyetem-téri kommunistaellenes mozgalomból kinőtt Polgári Szövetség Pártja (PAC), amelynek színeiben 1992 és 1996 között szenátori mandátumot szerzett. A PAC a liberális mozgalmak integrációja során beolvadt a történelmi Nemzeti Liberális Pártba (PNL), Manolescu azonban 2000-ben lemondott a PNL-ben betöltött alelnöki tisztségéről és visszavonult a politikai élettől.

Manolescu az utolsó pillanatig aktív tagja volt a romániai irodalmi- és közéletnek:

a héten még a Romániai Írószövetség elnökeként búcsúlevelet küldött Szilágyi István Kossuth-díjas erdélyi magyar író temetésére.