"Ennek a létfontosságú iparágnak a jövőjéről az ausztrál kormány fog dönteni, nem pedig egy külföldi szervezet, amely be akarja zárni azokat a bányákat, amelyek munkahelyek ezreit adják és a gazdaságunknak több milliárd exportdollárt jelent" - mondta Keith Pitt nyilatkozatában. Felsorolta, hogy a szén számos gazdasági előnyt hozott az ausztrál gazdaságnak, de a klímaválság témáját elkerülte. Hozzátette, hogy a szén közelgő kivezetését jelző számadatok erősen eltúlzottak, az energiaforrásjövője jóval 2030 után is biztosított.

"A Nemzetközi Energiaügynökség előrejelzése szerint a szénfogyasztás Ázsia-szerte növekedni fog a következő évtizedben, hogy kielégítse az olyan országok energiaigényét, mint Kína, India és Dél-Korea. Ausztrália fontos szerepet játszik ennek a keresletnek a kielégítésében. A szén továbbra is több milliárd dollárnyi összeget fog termelni az állami és szövetségi kormányoknak, és közvetlenül több mint 50 000 ausztrálnak ad munkát" - fogalmazott a miniszter.

Saját érdekük lenne

Ausztrália a föld második legnagyobb szénexportőre, lakosainak karbonlábnyoma igen magas a szénipar miatt, írja a CNN. Az Európai Bizottság adatai szerint egy ausztrál átlagosan 17 tonna szén-dioxidot bocsát ki, míg a globális átlag kevesebb mint 5 tonna fejenként. A világ 176 új szénprojektje közül 79 Ausztráliában van a Fitch Solutions Global Mines Database szerint.

Pitt azt követően tette a nyilatkozatot, hogy az ENSZ klímaügyi megbízottja, Selwin Hart úgy fogalmazott, nem zajlik elég gyors ütemben a szén kivezetése a világon, ami klímakatasztrófához vezethet.

"Teljes mértékben értjük a szén és más fosszilis tüzelőanyagok szerepét Ausztrália gazdaságában, még akkor is, ha a bányászat az összes munkahelynek csak kis hányadát - körülbelül 2 százalékát - teszi ki. Ugyanakkor elengedhetetlen, hogy szélesebb körű, őszintébb és racionálisabb beszélgetést folytassunk arról, hogy mi áll Ausztrália érdekében, mert a lényeg világos:

ha a világ nem vezeti ki hamar a szénhasználatot, az éghajlatváltozás pusztítást fog végezni az ausztrál gazdaságban is, a mezőgazdaságtól a turizmuson át a szolgáltatószektorig.

De hasonló lesz a hatása az építőiparban, a lakásépítésben és az ingatlanszektorban is, hisz egy olyan országról beszélünk, ahol a túlnyomó többség a tengerparton vagy annak közelében él" - mondta Hart az Ausztrál Nemzeti Egyetemen hétfőn tartott videóbeszédében. Szerinte Ausztrália azzal, hogy ragaszkodik a szénhez, aszályoknak, árvizeknek, tüzeknek és hőhullámoknak teszi ki lakosságát. Hart elkerülhetetlennek nevezte a szén kivezetését.

Sok területen maradtak le

A széndioxid-kibocsátásért legnagyobb mértékben a szén a felelős, ezért az ENSZ az OECD országait, köztük Ausztráliát is az energiaforrás legkésőbb 2030-ban történő kivezetésére szólította föl. A legnagyobb szénbányászó és szenet felhasználó ország, Kína - amely nagyjából a világon kibányászott szénmennyiség felét állítja elő - is egyre komolyabb nyomás alatt áll a szén kivezetésével kapcsolatosan. Kutatók szerint a széndioxid-kibocsátást 45 százalékkal kell még ebben az évtizedben csökkenteni annak érdekében, hogy a felmelegedés az iparosodást megelőző időkhöz képest másfél foknál ne legyen nagyobb. Ha túllépjük a határt, annak katasztrofális éghajlati következményei lesznek.

Ausztrália vállalta, hogy 2030-ig 26-28 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását a 2005-ös értékekhez képest. Július 31-ig ennél nagyobb vállalást vártak volna az országtól, de sok más államhoz hasonlóan ezzel elkésett. Még a novemberi COP26-találkozó előttre ígérik a hiány pótlását. Nem vállalta azt sem, hogy az évszázad közepére nettó nulla kibocsátást ér el, amit többek között az Egyesült Államok, az Európai Unió és az Egyesült Királyság már megtett.

A fejlett világ nagy része megújuló energiaforrásokra áll át a villamosenergia-termelésben, míg

Ausztrália elektromos hálózata továbbra is szénfüggő.

A szenet még mindig széles körben használják világszerte a nehéziparban, például az acélgyártásban, ahol az olyan energiaforrások, mint a szél- vagy a napenergia, nem képesek kielégíteni az energiaigényeket. Az alternatívák, mint például a zöld hidrogén, fejlesztés alatt állnak.

Európában is probléma a jelenség

A kontinensen már nemigen építenek új szénerőműveket, a meglévőket azonban foglalkoztatási és rendszerbiztonsági okokból egy-két évig még lehet, hogy üzemeltetni kell, akkor is, ha nem termelik ki a változó költségeiket, mondta el korábban az InfoRádióban Szabó László, a Regionális Energia-gazdasági Kutatóközpont vezetője.

Ha egy erőmű importszénre épül, akkor egyértelműen látszik a működési költségeken, hogy ráfizetéses, de ha saját bányával üzemelnek, akkor az elsődleges számokból nullszaldó közeli kép is kirajzolódhat, mert a jelentős támogatások nem az erőműnél, hanem a bányafenntartásnál jelentkeznek: ez a helyzet Lengyelországban is, ahol ezért magas a szektor foglalkoztatottsági aránya, így

nehéz a leépítés kérdése úgy, hogy alternatívát is kínáljanak az ágazat dolgozóinak.

Az atomerőművek is kérdéses státuszúak: széndioxid-kibocsátásuk van, de alacsonynak értékelik azt, ezért hét uniós tagállam, köztük Lengyelország és Magyarország is az atomenergia figyelembevételét szorgalmazza az uniós klímapolitikában.