A mai napot számon fogják tartani a történelemben - jegyezte meg Hszi Csin-ping kínai elnök az üdvözlés során. Hozzáfűzte: semmilyen erő nem választhatja el a Tajvani-szoros két partját, amely "egy családot" alkot. Egyúttal úgy vélte, a felek útkereszteződéshez értek, amelyben meg kell választani jövőbeni kapcsolatuk irányát.

Ma Jing-csiu tajvani elnök a találkozón ötpontos javaslatot terjesztett elő a viszony békés fejlesztésére. Ebben az "egy Kína" elvének kölcsönös elfogadását magába foglaló, 1992-ben született konszenzus megszilárdítását, az ellenséges érzelmek visszafogását és a viták békés kezelését szorgalmazta. Szót emelt továbbá a Tajvani-szoros két partja közötti kommunikáció és a mindkét fél számára hasznos együttműködés mellett, kezdeményezte egyfajta forródrót létrehozását vészhelyzetek esetére és a kínai emberek jólétét fokozó lépések szükségességét hangsúlyozta.

Ma Jing-csiu az alkalmat megragadva felvetette, hogy a tajvani közvélemény aggodalommal tekint a kínai szárazföldi oldalról fennálló katonai fenyegetésre.

Hszi Csin-ping válaszában állítólag igyekezett megnyugtatni partnerét arról, hogy e fegyverek a komplex nemzetvédelem részét képezik és nem irányulnak a tajvaniak ellen. A forródróttal kapcsolatos ötletet pedig elfogadhatónak tartotta.

Ma Jing-csiu a tárgyaláson nagyobb nemzetközi teret kért Pekingtől és szóvá tette azokat a beavatkozási kísérleteket is, amelyek esetenként a tajvani nem kormányzati szervezeteket érik. Sajtótájékoztatóján egyebek mellett kijelentette: "együtt kell működnünk a kínai nemzet megfiatalítása és a jövő nemzedékeinek érdekében, közös intézményeket kell létrehozni (a Tajvani-szoros mindkét oldalán)".

Emlékeztetett rá, hogy az elmúlt hét évben a két fél 23 megállapodást szentesített, több mint 40 ezer cserediák kereste fel a másik oldalt, évente pedig 8 milliót meghaladó szárazföldi turista látogatott Tajvan szigetére. A kétoldalú éves kereskedelmi forgalom értéke meghaladta a 170 milliárd dollárt.

A pekingi kormány Tajvan ügyeivel foglalkozó hivatalának vezetője az egyórás megbeszélést követő sajtóértekezletén azt hangoztatta, hogy a Tajvan függetlenségét szorgalmazó erők jelentik a legnagyobb veszélyt a térség, a kínai szárazföldet és Tajvant elválasztó szoros békéjére.

A Kuomintang párti köztársasági kormány a kínai polgárháború végén, a Kínai Népköztársaság 1949. októberi pekingi kikiáltása után menekült Tajvanra, amely azóta a Kínai Köztársaságként, vagyis de facto független államként működik. Peking Kína részének tekinti és a mindenkori pekingi vezetésnek kinyilvánított célja az ország újraegyesítése.