Határozottan megígérte az euró bevezetését a Tisza-kormány, már a választási kampányban is. A kérdés az, hogy mennyire reális ez most, ha megnézzük a módosított 2026-os költségvetést, amelyben a növekedés a fele, a hiány meg a duplája az euróbevezetési kritériumokhoz képest.

Nyilván ezeket a kritériumokat el kell majd érni, de attól még messze vagyunk – mondta Madár István, a Portfolio vezető elemzője az Inforádió Aréna című műsorában, hozzátéve: érdemes megnézni, hogy teljesítettek azok az országok, amelyek eddig csatlakoztak. 9-10 ilyen ország van már, tehát nem kevés országnak sikerült már meugrania ezt az európrojektet.

Ha megnézzük, hogy ezek az országok a saját csatlakozásukhoz képest hat évvel korábban hogy álltak, és megnézzük, hogy ahhoz képest Magyarország most hogy áll, akkor azt lehet mondani, hogy a magyar helyzet nem kirívó.

Messze nem számítunk a jobbak közé, a költségvetési hiány kifejezetten magas, de az inflációval például most viszonylag kevesebb gondunk van. Összességében azt lehet mondani, hogy a kicsit problémásabb olyan országok közé tartozunk, amelyek ettől függetlenül megugrották az euróbevezetést ennyi idő alatt. Tehát ha csak az a kérdés, hogy meg lehet-e csinálni, akkor a válasz az, hogy

meg lehet csinálni. A kérdés az, hogy erre a hazai politikai elit alkalmas-e

– fogalmazott az elemző.

Tehát, hogy a politikai elit képes-e olyan gazdaságpolitikát csinálni, hogy végül 2030-ra ezek a célok elérhetővé váljanak. Ezt meg lehet csinálni, ezt látjuk, de nyilván a költségvetési kiigazítás mindig valamiféle áldozatot jelent, mindig valaki rosszul jár, ha az állam nem költ annyit, vagy több bevételre van szüksége, úgyhogy erre mi is kíváncsiak leszünk.

Októberben fogjuk jobban látni, hogy milyen költségvetési hiányszámot mond be például a kormány a jövő évre.

Mi azt gondoljuk, hogy ahhoz, hogy 2030-ra a 3 százalék alatti költségvetési hiány összejön, ahhoz jövőre egy nagyon jelentős költségvetési hiánycsökkentést kell csinálni, több okból is.

• Egyrészt azért, mert az idei évet nagyon sok egyszeri költségvetési hiányrontó tétel terhelte, ugye választás volt, ez ilyenkor mindig egyedi, óriási kiköltekezések vannak.
• A másik, hogy jól látható módon nagyon sok pénz elfolyt korrupcióra, fegyelmezetlen gazdálkodásra, amik ilyen „alacsonyan függő gyümölcsként” elég gyorsan megnyerhetők.
• És a harmadik nagyon fontos ok, hogy azért ne felejtsük el, hogy Magyarországon élünk, és 2029-30-ban megint egy választási időszak lesz.

És nagyon valószínűnek tartjuk azt, hogy még ha esetleg normalizálódik is a költségvetési politika úgy, hogy nem száll el választás előtt a költségvetési fegyelem, akkor is azt kell, hogy mondjuk, hogy valószínűleg politikai, gazdaságtani szempontból ennek a kiigazításnak a legnagyobb részét, vagy akár az egészét az első két évben meg kell csinálni. Tehát

2027-28-ban jelentős költségvetési kiigazítás kell ahhoz, hogy hiteles legyen a 2030-as teljesítési dátum, amivel ugye egy 2032-es euróövezeti csatlakozás adódna.

Én óvatos optimizmussal tekintek egyelőre erre a dologra. Nem látszik, hogy a politika a szándékait illetően elhajolt volna ettől a céltól, de még nem is mérte föl rendesen, hogy ennek mi az ára – mondta Madár István, a Portfolio vezető elemzője.

Nyeste Orsolya is osztja az óvatos derűlátást az euró bevezetésének folyamatával kapcsolatban.

Még mindig azon a ponton vagyunk, hogy érdemes fenntartani az óvatos optimizmust

– fogalmazott az elemző, hozzátéve: egy olyan feladatról van szó, amit nem lehetetlen megcsinálni, más országok is megcsinálták, ha a kiinduló helyzetet nézzük.

„Annyival egészíteném ki, amit István mondott, hogy érdemes a költségvetés egyenlegét két részre szedni, az elsődleges egyenlegre és a kamategyenlegre” – mondta. Miután az elsődleges egyenleg az idei évben jelentősen leromlott, és megközelítheti a GDP 4 százalékát az elsődleges deficit, igazából az a feladat, hogy ezt a 4 százalékos GDP-arányos hiányt kellene valahogy nullába vinni, tehát az elsődleges egyenleget pár éven belül egyensúlyba kellene hozni. Ugye

igazából az a nagy probléma, hogy Magyarországon az államháztartással kapcsolatban vannak mindenféle strukturális kihívások, nincs rendesen végiggondolva, hogy mi az állami feladat, mire kell költeni.

Egyrészt a hiányt le kellene faragni egy jóval fenntarthatóbb szintre, de ugyanakkor tényleg át kellene gondolni, hogy hogyan szedi be a bevételeit a magyar állam, mire költ, és ebben kellene egy olyan jó szerkezetet kialakítani, hogy a lefaragás után a hiány kvázi ne termelődjön újra magától, és a magyar költségvetés ne legyen folyamatosan tárgya a választási ciklusoknak – mondta el az Inforádió Aréna című műsorában Nyeste Orsolya, az Erste Bank vezető elemzője.

A két szakértő többek között arról is beszélt még az Arénában, hogy a második negyedéves adatok alapján kikerült a magyar gazdaság a stagnáló-recessziós időszakból, és egy növekedési pályára talált, de a számok nem mutatnak kirobbanó teljesítményt, ami arra utal, hogy a kilábalás nem lesz gyors folyamat.

Az interjút Exterde Tibor készítette, a teljes beszélgetést megnézheti és meghallgathatja alább.