A Corvinus Egyetem tanára ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy amikor a német egyesülést követően felmerült az európai monetáris unió kérdése, az akkori német kancellár, Helmut Kohl álláspontja az volt, hogy a közös pénz, az euró létrehozásával párhuzamosan szükség van egy közös európai államra. Ezzel szemben a franciák nem akartak lemondani a szuverenitásról, a politikai, illetve a gazdasági unióval kapcsolatos elképzelést lesöpörték az asztalról. Számukra az volt a lényeges, hogy a német gazdasági, pénzügyi erőt "bekössék" az európai fejlődésbe, azt ellenőrizhetővé tegyék. Így tulajdonképpen egyfajta "öszvér-megoldás" jött létre, amelynek lényege az volt, hogy az egy állam egy pénz elv helyett lényegében az egy piac egy pénz elve valósult meg. Ez azt jelenti, hogy a költségvetési politikák, a gazdasági politikák - illetve az ezekkel kapcsolatos illetékességi körök - az eurózóna tagállamaiban maradtak.

A jelenlegi görög válságban is az játszik szerepet, hogy az euróövezetben a pénzügypolitika nincs összhangban a költségvetési és gazdaságpolitikákkal. "Lényegében senki nem volt felkészülve arra, hogy ilyen problémák keletkezhetnek, az Európai Monetáris Unió, továbbá a stabilitási paktum nem tartalmaz olyan elemet, hogy egy ország kilépne az euróövezetből, illetve olyan tragikusan eladósodna, mint Görögország" - jelentette ki a szakértő, utalva arra is: ennek oka az volt, hogy mindenki "irreverzibilis" folyamatban gondolkodott, abban hogy ez a folyamat csak egyirányú lehet. "A várakozások óriásaik voltak, a többi között az, hogy az euró egy komoly tartalékvaluta lesz, a dollár kihívója" - tette hozzá.

A másik alapvető probléma Franciaország és Németország eltérő szerepvállalása volt. Mindkét ország az úgynevezett "mag-Európa" része. Mégis amikor a görög adósságválságról, a harmadik segélycsomagról zajlottak a tárgyalások, Franciaország és Németország más-más csapatban volt. Az eurózóna északi országait Németország képviselte, a délieket Franciaország. Az a két ország, amelynek össze kellene fognia, gyakorlatilag különböző filozófiával rendelkezik arra vonatkozóan, hogy az eurózónának és Európának "hogyan kell kinéznie". Az összefogás helyett tehát megosztottság érvényesül.

A németek a hollandok, a finnek, a balti államok és Szlovákia alkotják az úgynevezett északi irányzatot, míg a franciák vezetésével az összes többi a délit. Mindkét irányzat arról beszél, hogy el kell mélyíteni az eurózóna fejlődését, de e mögött különböző elképzelés áll. A német filozófia az, hogy a szabályok az elsődlegesek, a tagállamok költségvetését szigorú szabályokhoz kell kötni, mindezt ellenőrizni, a szabálysértést pedig szankcionálni kell. Az unió szabály-, illetve jogi közösség, a szabályokat mindenkinek be kell tartania, és ha ez nem történik meg, gyakorlatilag szétesik az Európai Unió.

Ezzel szemben a déli - illetve francia - megközelítés lényege, hogy nem annyira a szabályokban kell gondolkozni, hanem abban, hogy az euróövezetben az erőforrásokat újra el kell osztani, mégpedig a szegény országok javára. Tehát transzferuniót kell létrehozni, és a szegény országokat támogatni kell. A németek viszont nem akarják ezt, elutasítják az adósságok "közösségesítését". Ez a német álláspont az elmúlt években ugyanakkor - mint arra az európai stabilitási mechanizmus utal - csekély mértékben "puhult". Berlin azonban alapvetően azt vallja: előbb mindenkinek el kell végeznie a maga házi feladatát, végre kell hajtania a szükséges szerkezeti reformokat. A német kormány - Wolfgang Schäuble pénzügyminiszterrel az élen - a leghatározottabban elutasítja, hogy Németország "automatikusan" fizessen, ha valaki nem tartja be a szabályokat. Ezt a megközelítést a német választók a leghatározottabban elutasítják.

A görög válság két legfőbb tanulsága közül az első tehát az, hogy az euróövezetnek alapvető konstrukciós hibája van, azaz hiába van közös pénz, ha nincs közös költségvetési, gazdasági, illetve adópolitika. Ezek a politikák nemzetállami hatáskörben maradtak. A másik pedig az, hogy megosztottság van Európa jövőjével, illetve azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenni. A szakértő szerint a jövőt illetően nyilvánvalóan el kell gondolkozni azon, hogy mi van, ha egy ország fizetésképtelenné válik.

Kiss J. László szerint Németország szempontjából a legfontosabb az volt, hogy a szükséges szerkezeti reformokat szerződésben rögzítsék, ami az előfeltétele annak, hogy Görögország megkapja a harmadik segélycsomagot. Ezt papíron sikerült elérni, a megállapodást követő németországi közvélemény-kutatások a Merkel-kormány és különösen Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter népszerűségének erősödését mutatják, bár nemzetközi téren több bírálatot is megfogalmaznak a német kancellárral szemben. A szakértő úgy vélekedett: a görög probléma rendkívül sajátos, az alapprobléma az, hogy olyan államról van szó, amely nem működik. Mindez pedig megkérdőjelezi a megállapodásban foglaltak megvalósulását - fűzte hozzá Kiss J. László, aki ebből kiindulva "nem túlságosan derűlátó".

Egy ilyen válság mindig azt a kényszerűséget tartalmazza, hogy előre kell lépni. A feladat az európai föderáció mélyítése lenne, de nagy kérdés, hogy az euróövezeti államokban megvan-e a szükséges eltökéltség erre - fogalmazott az MTI-nek a szakértő.