A miniszterelnök a parlament hétfői ülésén megerősítette, hogy a kormány lehetőséget ad a devizahiteleseknek arra, hogy rögzített árfolyamon végtörleszzék a devizahiteleiket. Ez azt jelenti, hogy aki zsebből vagy forinthitelből ki tudja váltani devizakölcsönét, jókora árfolyamnyereségre tehet szert, mert a rögzített és a piaci árfolyam közötti különbséget az egész fennálló tőketartozásra vetítve a bankoknak kell felvállalniuk.

Mennyit lehet ezzel nyerni?

A válasz attól függ, kinek milyen devizában és mekkora tőketartozása van. Minél nagyobb a tartozás, és minél nagyobb a piaci és a rögzített árfolyam közötti különbség, annál nagyobb az elérhető egyszeri nyereség.

Az árfolyamkülönbség a jenhitelesek számára a legvonzóbb: jelenleg 2,70 forint körül mozog a jen, azaz a rögzített árfolyam 35 százalékkal alacsonyabb. A franknál bő 20, míg az eurónál 10 százalék körüli a különbség.

A legtöbb devizaadós frankban vett fel hitelt, és már az átlagos, 27 ezer frankos hitellel számolva is meglehetősen csábító eredményt kapunk. Ez a mostani, 234-es piaci frankárral számolva 6,3 milliós adósság a 180-on rögzített árfolyammal számolt végtörlesztés esetén csak 4,86 milliós törlesztési kötelezettséget jelent, amiből bő 1,4 millió forint árfolyamnyereség adódik az ügyfélnek (ez a banknál természetesen ugyanekkora veszteséget jelent).

A 4,86 milliót nagyon kevés devizaadós tudja zsebből kifizetni, de aki igen, annak tiszta nyereség a dolog, ezért nem is nagyon érdemes rágódnia azon, hogy megéri-e a hitel lezárása a végtörlesztéssel.

Az érintettek túlnyomó többségének a devizahitel leváltáshoz azonban egy forinthitelt kell felvennie. Az árfolyamnyereséget ők is azonnal elkönyvelhetik, onnantól viszont együtt kell éljenek az új forinthitelükkel.

Ennek első ránézésre előnye és hátránya is van. Előny, hogy a forinthitellel a frank árfolyam-ingadozásától megszabadulnak, hátrány, hogy a forinthitelekre magasabb kamatokat és THM-et kell fizetni, mint a frankhitelek után. A kérdés tehát az, hogy az előnyökért megéri-e felvállalni a magasabb THM-et, kicsit egyszerűbben: mennyivel lesz olcsóbb vagy drágább az új, kisebb összegű forinthitel, mint a mostani frankhitel.

A válasz az, hogy amíg ilyen drága marad a frank, addig hiába a magasabb forintkamatok, semmivel nem drágább egy új forinthitel, sőt, néhány ezer forintot még meg is lehet takarítani a váltáson. A frankhitelekre fizetett átlagos THM ugyan csak 7,5 százalék körül van, a nem akciós, jövedelem és fedezetalapú forinthitelek pedig 9,50-es THM-nél kezdődnek, de a végtörlesztés után forintban keletkező új, alacsonyabb tőketartozásra vetítve még a magasabb THM mellett is alacsonyabb havi részletet kapunk. (Hiszen a tőketartozás forintban 6,3 millió helyett 4,86 millióra csökken az átlagos adósnál, és a forinthitel terhei már erre az összegre jönnek.)

Számoljon!

Az Index kalkulátora alapértelmezésben megmutatja, hogy 15 éves futamidővel, illetve 4,86 milliós hiteligénnyel számolva a bankok milyen THM és havi részlet mellett adnak kölcsön forintban egy használt lakásra. A kalkulátor azt is kidobja, hogy forintosítás esetén a havi törlesztő alacsonyabb vagy magasabb, mint a jelenlegi devizatörlesztő, illetve, hogy a különbség százalékosan mekkora.

A mostani, 230 fölötti szinten stabilizálódó frankár mellett a forintban történő hitelkiváltás tehát kifizetődő lehet, de nem mindegy, melyik banknál érdeklődünk.

Sok még a kérdés

Egyelőre azonban nem érdemes a bankunkhoz rohanni forinthitelt keresve, mert még nincs kész törvényjavaslat, és a legtöbb részlet is tisztázatlan. Az biztos, hogy a kormány nem fogja kötelezni a bankokat a hitelkiváltás finanszírozására, egyelőre tehát nehezen lőhető be az ügyfelek azon köre, akik élhetnek a lehetőséggel (feltehetően a jómódú, tartalékokkal rendelkező, hitelképes devizaadósoknak lesz esélyük a tartozásuk végtörlesztésére vagy hitelük átforgatására).

A kormány számításai szerint 150-300 ezer között van azok száma, akik a végtörlesztés mellett dönthetnek. A javaslat elsősorban nem az igazán nehéz helyzetben levő, hanem éppen a bankok számára jó, fizetőképesnek minősülő ügyfélkörnek kedvez. Bár a kormány nem teszi kötelezővé, hogy a végtörlesztésre jelentkezőket a bankok forinthitelekkel segítsék, valószínűsíthető, hogy a devizahiteles ügyfélkör prémium részéért küzdeni fognak egymással, ami akár a forinthitelek költségeinek csökkenését eredményezheti - még többek, például az euróhitelesek nagyobb százaléka számára is vonzóvá téve a bankok által egyébként támadott és nem kívánt végtörlesztést.

Ez, illetve a törlesztések miatt feltehetően gyengülő forint (és az emiatt dráguló devizahitel) egyre több embert győzhet meg arról, hogy érdemes a végtörlesztést választania, ennek eredményeként pedig akár a vártnál is többen szabadulhatnak meg devizahitelüktől.

A lavinaszerű folyamatnak az lehet az egyetlen korlátja, hogy forintban kölcsönt felvenni csak a fedezeti érték 75 százalékáig lehet. Emellett az ingatlanárak az elmúlt években jelentősen csökkentek, tehát a mostani 75 százalék adott esetben jóval kisebb összeget jelent, mint néhány évvel ezelőtt. A két hatás együttesen azt eredményezheti, hogy azok, akik nagyobb összeget vettek fel, közben pedig lakásuk ára csökkent, egyszerűen nem kapnának olyan bankot, aki elegendő hitelt adna a devizahitel kiváltásához.