A házaspárok aránya 2010-es népszámlálás adatai szerint 48 százalékra csökkent az amerikai háztartásokon belül. Ez csekély csökkenést jelent a 2010-es adathoz képest, ugyanakkor radikális változás 1950-hez képest, amikor még a háztartások 78 százalékát jelentették a házaspárok.

Mi több, ma már csak az amerikai háztartások egyötödében él hagyományos család - vagyis gyerekes házaspárok - a tíz évvel ezelőtt 25 és a 60 évvel ezelőtti 43 százalékhoz képest.

Az elmúlt évtizedek során a házasságok részaránya az 50-es években érte el a csúcspontját, ám ezután a társadalom egyre jobban szekularizálódott, a nők egyre nagyobb számban vállaltak munkát, és az együttélés elvesztette tabu jellegét. A családnak immár nem feltétlenül van központi szerepe.

Mára megfordultak egyes korábbi szokások is. Így, a felsőfokú végzettséggel rendelkező nők ma nagyobb arányban mennek férjhez, mint azok, akik középiskola után befejezték tanulmányaikat. Néhány évtizede ennek éppen az ellenkezője volt a helyzet.

A jövedelmek közötti különbségek miatt ma kevésbé valószínű egy érettségizett és egy diplomás közötti házasság, mint korábban. A felsőfokú végzettségűek későn házasodnak, s meg is maradnak a frigy kötelékében. Azok a nők viszont, akik nem tanultak tovább a középiskola után, egyre gyakrabban nem mennek hozzá a gyerekeik apjához - akiknek jövedelme a gazdasági válság következtében jelentősen csökkent.

Noha a házaspárok kisebbségbe szorultak az Egyesült Államokban, a statisztikák szerint előbb-utóbb az amerikaiak túlnyomó többsége házastársi viszonyba lép valamikor. A frigyek a munkásosztály közegében a legrövidebbek.

Az átlagéletkor növekedése miatt Amerikában egyre több az egyedülálló idős ember. Jellemzően egyedülállóak a 20-as és 30-as éveiket taposó bevándorlók is.

A legnagyobb, 18 százalékos növekedést a nők által vezetett háztartások számában mutatták ki. 16 százalékkal a nem családi alapú háztartások szaporodása került a második helyre.