Másfél évvel ezelőtt a gazdasági válság mellett a tudatos pénzügyek kifejezés szerepelt a legtöbbször a Pénzcentrum hasábjain - és ezzel nem lógott ki a honi gazdasággal foglalkozó szaksajtó fősodrából. A gazdasági válság azóta szerencsére kikopóban van - nem mintha nem lenne még mindig válsághelyzet, csak egyszerűen már egy kicsit túlzás volt mindent erre fogni -, a tudatos pénzügyek fontosságának hangsúlyozása azonban egyelőre még semmiképp nem mehet ki a divatból.

Családi kasszát igazgató programokkal az interneten Dunát lehet rekeszteni, annak ellenére, hogy otthon egy jól megszerkesztett táblázattal (sőt, egy kockás füzettel) is el lehet karistolni, nem is beszélve a PSZÁF oldalán évek óta található programról. Technológiai és megvalósítási nehézségek miatt azonban mindegyiknek van egy óriási hibája - kézzel kell felvinni az adatokat, ami rengeteg időt és fáradtságot vesz igénybe. Unalmas és nem túl megbízható, na.

Ebből a szemszögből jelent óriási újdonságot az MKB legújabb fejlesztése, melyet minden netbanki ügyfele ingyen és bérmentve vehet igénybe (ide kattintva lehet kipróbálni). A bank ugyanis a meglévő pénzügyi forgalmi adataink alapján térképezi fel, mire mennyi is folyik el egy hónapban, hol lehetne és hol kéne visszafognunk a költekezéseinket. És természetesen minél több ügyletünket bonyolítjuk elektronikusan, annál pontosabbak lesznek a kimutatásaink és annál kevesebb lesz a felesleges pötyögés a billentyűzeten.

A bank Személyes Pénzügyek névre hallgató szolgáltatása annyiban is több a jól megszokott elektronikus kasszafüzeteknél, hogy nemcsak az aktuális havi balanszunkat mutatja meg a költség/bevétel sorok összevetésével, de a meglévő adatok alapján vizualizálja azt is, mire, mennyi pénzt költöttünk a hónap során. A program a netes és bankkártyás tranzakciókat automatikusan igyekszik az adatok alapján kategóriákba sorolni, így például, ha a kártyás fizetés megjegyzésében feltűnik a MOL kifejezés, akkor a rendszer automatikusan a Közlekedés/Üzemanyag soron számolja el, míg egy Generalitól érkező inkasszó a Hitel, Biztosítás, Pénzügyi szolgáltatások valamely alrovatába kerül.

A nem besorolható tranzakciókat a felhasználó természetesen kézzel maga is hozzárendelheti a kategóriákból a rendszer pedig tanul, így egy hasonló pénzmozgást legközelebb már maga is el tud helyezni a rendszerben. A készpénzfelvételek összegét a netbank a Házipénztárba sorolja, ebben aztán mi magunk írogathatjuk kézzel, mire mennyit költöttünk.

A program egyik nagy előnye, hogy a meglévő adatokból rengeteg paraméter mentén temérdek grafikon, kördiagram és egyéb grafikai nyalánkság készíthető az arra fogékonyaknak. A legtöbben persze nem mennek tovább, minthogy a főoldalon található kiadási körgrafikont nézegessék, ám már ez is elég ahhoz, hogy rájöjjünk, milyen tétel(ek) viszi(k) el a családi költségvetés legnagyobb részét és talán ahhoz is, hogy kiderüljön, min lehetne spórolni.

A NetBankár ugyan nem veszi figyelembe a befektetési és betétműveleteket, de minden egyéb, a banknál vezetett számlán pénzmozgással járó műveletet igen, így például a csoportos beszedési megbízásokat is. Mivel ezekkel amúgy is rengeteg időt spórolhatunk meg a postai sorban állás elkerülése miatt, ráadásul manapság a netbankokon keresztül lehet kezdeményezni a közmű-, telekom-, és pénzügyi szolgáltatók számláinak elektronikus kiegyenlítését, ezért mindenképpen érdemes ezeket is beállítani.

Önuralom

Kifejezetten nagy önuralom kell a Figyelmeztetések beállítása menüponthoz, melyben limiteket adhatunk meg magunknak arra vonatkozóan, mire mennyit költhetünk egy adott időszak során (hölgyek, figyelem, van külön Cipő kategória is!). A rendszer tranzakciót ugyan nem tilt le, de figyelmeztető sms-t küld, ha elérjük a megadott határérték 85 százalékát.

Az MKB nem titkolt célja, hogy az ügyfeleket - többek között ennek a szolgáltatásnak a bevezetésével is - a készpénzhasználattól az elektronikus pénzhasználat felé terelje. Kérdés, mennyire szélmalomharc ez egy olyan országban, ahol radikálisan nőtt a készpénzhasználat az elmúlt egy-két év során. Bár a felhasználók természetesen a készpénz költéseik célját maguk is rögzíthetik utólag, nem biztos, vajon emlékszik-e valaki hó végén, mennyit is költött 8-án a kisboltban, amikor leugrott reggeliért.

Persze már az is kérdés, akarja-e egyáltalán az átlagos magyar felhasználó, hogy szembesüljön a pénzügyeivel? A törlesztőrészletek elmaradása miatt visszavett ingóságok és ingatlanok riasztó számát tekintve kérdéses, mennyire is volt az utóbbi néhány évben tudatos pénzügyeit tekintve a magyar fogyasztó? Inkább erősödött a szemét behunyva, a realitásokat figyelembe sem véve vásárló átlagpolgár képe, aki mindent megvett hitelre, csak mert már a szomszédnak is van.

Magas a jutalék

Nincs is persze könnyű helyzetben az, aki minél több pénzügyét szeretné elektronikus mezőkre terelni, hiszen pont a bankok által kért magas jutalék is az oka többek közt annak, hogy a boltok még mindig igen tekintélyes százaléka nem fogad el kártyát. (Most a fekete- és szürkegazdaság készpénzhasználatban betöltött szerepét nem boncolgatnám, az egy vaskos könyvnyi gondolatot vet fel legalább.)

Míg Nyugat-Európában kőkorszaki embereknek járó elnéző mosollyal fogadják a boltban, ha az ember készpénzzel szeretne fizetni, addig Magyarországon még az állami tulajdonban lévő Szerencsejáték Zrt. is bejelentette, hogy megszűnik az általa működtetett lottózókban a kártyás fizetés lehetősége, mert nem éri meg a POS-terminálokat működtetni.

Az MKB fejlesztése úttörő a magyar netbankok mai kínálatát tekintve, de persze nálunk fejlettebb pénzügyi kultúrával rendelkező országokban egyáltalán nem ismeretlen. Valószínűsíthető, hogy a versenytársak kivárnak a fejlesztés első eredményeinek megjelenéséig, majd szépen eldöntik magukban, milyen prioritást is adjanak egy hasonló termék előállításához.

Várakozásaink szerint három éven belül minden nagyobb magyar pénzintézet internetbankja kínálni fog valami hasonló elemzőprogramot, kérdés csak az, lazít-e, lazíthat-e egy hasonló fejlődési útvonal a magyar gazdaság kiugróan magas készpénzigényén és megemelheti-e a lohasztóan alacsony pénzügyi kultúrát? Bízzunk benne, hogy igen.