Neeru Jayanthi és munkatársai arról a tanulmányról számoltak be, melyben 519 fiatal teniszjátékos egészségügyi adatait dolgozták fel. Az Egyesült Államok ifjúsági teniszversenyein 3366 mérkőzés esetleges sérüléseit részletesen dokumentálták, a fiatal játékosokat rendszeresen vizsgálták.

A nagy tenisztornákra készülő fiatalok átlagosan hatéves korukban kezdtek játszani, és már kilencesztendősen versenyeken is indultak. Egy év múlva már csak a teniszütő volt a szenvedélyük. Hetenként 16-20 órát edzettek, és legtöbbjük évente tíz hónapon át versenyszerűen sportolt.

Jayanthi és munkacsoportja azt találta, hogy a fiatalok orvosi okokra hivatkozva gyakrabban lemondják a mérkőzést, ha ugyanazon a tenisztornán ötször vagy annál is többször kell pályára állni. Ez manapság a versenyek során nem ritka: előfordul, hogy tíz mérkőzést is játszani kellene és a fiatal sportolók nemcsak akkor lépnek vissza a versenyből, ha ténylegesen megsérülnek, hanem egyszerűen már nem bírják a terhelést.

A mérkőzés lemondása a fiúk között gyakoribb, mint a lányok csoportjában, és az idősebb tizenévesek teherbírása kisebb, mint a gyerekeké. Megfigyelték, hogy a verseny föladásában taktikai tényezők is szerepet játszanak: ha az esetleges vereség kedvezőtlenül befolyásolná a játékos sorrendjét, helyezését, sokan lemondják a mérkőzést.

Legtöbbször azok estek ki a versenyből orvosi okok miatt, akik kizárólag teniszeztek és semmiféle más mozgást nem folytattak. Azok az ifjú teniszversenyzők, akik előző évben valamilyen formában sérültek mérkőzés közben orvosi okokból csaknem hatszorta gyakrabban léptek vissza a versenytől, mint a többiek.

A kutatási program vezetője játékosként, edzőként, orvosként és tudományos munkája miatt egyaránt ennek a témának szentelte az életét. "A szülőknek nagyon ajánlott gyermekeiket többféle sporttevékenységbe bevonni" - mondta Jayanthi.