A mediterrán országokban a nők hagyományosan használtak különböző növényeket a változó kor kellemetlenségeinek leküzdésére. A menopauza időszakában sokaknak okoznak szenvedést a hőhullámok, az éjszakai izzadás.

A növények kedvező hatásának háttere az, hogy a női nemi hormonokhoz, az ösztrogénekhez kémiailag hasonló anyagokat tartalmaznak. Ezek a növényi ösztrogének, a fitoösztrogének sokféle növényben megtalálhatók, legfőképp a lenmagban, a szójában és a legtöbb babfélében.

A sejtek bizonyos receptoraiba az ösztrogénmolekula úgy beleillik, mint kulcs a zárba. A fitoösztrogének a valódi hormonhoz nagyon hasonlítanak, ezért a receptorokhoz kötődve különös, kettős hatásuk lehet. Amikor fiatal korban a női szervezetben sok az igazi ösztrogén, a növényi hormonutánzat a receptorhoz kapcsolódva nem engedi oda kötődni a saját hormont, ezért a tényleges, hormonális hatás gyengül.

Amikor viszont a változás korában a női szervezet hormontermelése jelentősen csökken, a növényi ételekben lévő póthormon valamennyire helyettesíteni képes az igazit, ezért a hormonhiány okozta panaszok mérséklődnek.

A Földközi-tenger mentén fekvő országokban számos megfigyelés jelezte, hogy a fitoösztrogének fogyasztásával főleg a női rosszindulatú daganatok, mint az emlőrák, vagy a petefészek daganatának gyakorisága csökkenthető. A szakemberek azonban hangsúlyozzák, hogy ezt megfelelően ellenőrzött vizsgálatokkal kellene megerősíteni.

Mivel a különös hatás miatt fölmerült az is, hogy ezeknek a növényi ösztrogéneknek ugyanúgy lehetnek mellékhatásaik, mint a gyógyszereknek, Clemens B. Tempfer és munkatársai elemezték az orvosi szakirodalom 174, eddig a témáról megjelent tanulmányát. A statisztikai értékelés azt találta, hogy a növényi hormonok biztonságosak és jelentős hormonjellegű mellékhatástól sem kell tartani.