Egy hízópulykát tartó gazdaságban igazolták a madárinfluenzát Csongrád-Csanád vármegyében, ezért az országos mentességnek vége, de azokat a vármegyéket, ahol még nem ütötte fel a fejét a madárinfluenza, továbbra is mentesnek tekintik. Az előző járvány 2025 májusában ért véget. Most a Jász-Nagykun-Szolnok, illetve Csongrád vármegyében érintett egy-egy telep körül 3 kilométeres védőzónát kellett létrehozni, illetve egy 10 kilométeres megfigyelési zónát is – mondta az InfoRádió Aréna című műsorában Nemes Imre országos főállatorvos, a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal elnöke.

A fertőzött állományokat le kell ölni és aztán ártalmatlanítani kell. Fontos körültekintően eljárni, mert a madárinfluenza emberre is át tudna terjedni, de szerencsére Európában még nem volt példa erre. A kevés ázsiai esetnél is az fordult elő, hogy a fertőzött állatról emberre került a betegség, de a kórokozó ember és ember között nem tud terjedni.

„Van egy minimális kockázata, de itt Európában azt merem mondani, hogy nem kell félnünk attól, hogy a madárinfluenza emberi megbetegedést okozzon”

– szögezte le Nemes Imre.

A szárnyastartó telepek szigorú biztonsági előírásokkal működnek. Az elmúlt 5-6 évben minden ősszel elkezdődött egy madárinfluenza-járvány, ami komoly kihívás elé állítja a baromfiágazatot, és a baromfitartók is tudják, hogy nagyon-nagyon fontos az, hogy a vadmadaraktól elzárva tartsák az állataikat. Emiatt a baromfitelepek járványvédelme is már legalább olyan szinten van, mint a sertéságazaté.

A Nébih elnöke október 1-jén rendelte el az állatok zárt tartását a kereskedelmi telepeken, illetve a kisebb állományoknál azt kell megoldani, hogy az állatok etetése és itatása olyan helyen történjen, ahova nem tud odamenni vadmadár, mert azok ürüléke, vagy a direktben való találkozás fertőzést okozhat.

Habár a hatóságok nem tudnak minden telepet ellenőrizni, különösen a kisebbeket nem, de egyrészt kockázatbecslés alapján dolgoznak, másrészt az állattartó felelőssége a betegségeknél a megfigyelés. A bejelentés itt is ugyanolyan fontos, mint az afrikai sertéspestis esetén a sertéstartóknál, és azt gondolom, hogy egy felelős állattartó ma már tudja, hogy

nemcsak a saját állatainak az egészségéért felel, hanem a környezetében lévőkért is.

A kártérítés mértéke, az ellenőrzés szigora a szárnyastartásnál is azt hivatott biztosítani, hogy ne legyen érdek eltitkolni, ha egy állomány megbetegedett.

„Ezen kívül kimondottan a végtermék-előállító víziszárnyas-ágazatra vonatkozó miniszteri rendelet, hogy ott csak 80 százalék lehet a kártalanítás, ami azért lett megállapítva, hogy az állattartónak érdeke legyen a bejelentést megtenni, de ne legyen gazdasági érdeke. Felmerültek ugyanis olyan gyanúk az elmúlt időszakban, hogy egy-egy gazda esetében – mert olyanok voltak a piaci viszonyok – a kártalanítással jobban megérte leölni az állatokat, így az állam gyakorlatilag megvette. De a 80 százalék még azt gondolom, hogy arra inspirál mindenkit, hogy ne tagadja el a fertőzést” – fogalmazott az országos főállatorvos.

Megerősítette: ha egy vállalkozó azt látja, hogy minden évben jön a madárinfluenza-járvány a vándormadarak vonulása miatt, akkor elbizonytalanodhat abban, hogy megéri-e víziszárnyast tartani.

„Azt tapasztaljuk mi is, hogy már remegnek az ősztől a baromfitartók. Éppen azért az Agrárminisztérium egy másik intézkedése az volt, hogy állami támogatás mellett Csongrád, Bács és Békés vármegyében

a víziszárnyas-tartók kapnak állami támogatást arra, hogy áttérjenek egy más ágazatra,

ez egy úgynevezett szerkezetátalakítási támogatás” – mondta Nemes Imre. Ehhez vállalni kell, hogy három évig nem tartanak víziszárnyast (kacsát, libát). Ez az ágazat a legkitettebb a madárinfluenzának, mert ezeket az állatokat tartják legtöbbször szabadon, és sokkal nehezebb is bezárni őket egy épületbe és ott kialakítani számukra valamilyen vízi környezetet.

Aki áttérne más állatok tartására, az többnyire pulykát, brojlercsirkét, tojótyúkot választ, vagy egészen mással kezd foglalkozni. A támogatáshoz egyébként nincs megkötés arra vonatkozóan, hogy miben találja meg a jövőjét a korábbi állattartó.