A gránátot elszállították, majd az arra kijelölt robbantási területen, biztonságos körülmények között szétszerelték a tűzszerészek, mechanikus eszközök segítségével. Óvatosan eltávolították a gránát fenéklemezét és – várakozásuknak megfelelően – egy tekercsnyi papírlapra bukkantak a robbanótest gyomrában, ahonnan még újabb két tekercs került elő az első mögül. A megsárgult papírok közel 80 évet töltöttek el egy A-462 típusú szovjet propagandagránát belsejében, míg ismét emberi ujjak tapintották őket. A tűzszerészek, miután finoman leválasztottak egy megsárgult pergament a tekercsekről, német nyelvű nyomtatott szöveget találtak rajta.

Az előzetes feltételezés szerint a balkányi 122 mm-es propagandagránát egy lehetett azon több ezer tüzérségi robbanóeszköz közül, melyet a települést 1944 októberében megszálló szovjet 198. gárda tüzérei már nem vittek tovább magukkal Balkányból.

Az A-462 típusú szovjet propagandalövedék kifejezetten agitációs röplapok kiszórására készült.

Olyan eszköz volt, amelynek segítségével – mai kifejezéssel élve – katonai lélektani műveletet folytathattak a szovjet erők. A cél nyilvánvalóan a velük szemben álló német katonák harci moráljának csökkentése volt.

A propagandagránát gyomrában lapuló tekercsek 5-600 darab röplapot tartalmaztak, amelyeket két részből összeillesztett vékony fém henger fogott össze. Egy ilyen típusú lövedéket maximum három tekerccsel lehetett megtölteni.

A tűzszerészek a bejegyzésben nem árulták el, milyen szöveg szerepelt a röplapokon – további részleteket a Magyar Honvéd decemberi számában szereplő beszámolóban közölnek.