Az oktatási rendszerben legalább 150 éves hagyománya van az úgynevezett beavatási szertartásoknak. A szervezők próbatételnek szánják ezeket és sorsközösséget akarnak létrehozni, csakhogy egy gólyatábornak normális esetben nem ez a célja, hanem a felkészítés a tanulmányokra - mondta az Inforádiónak N. Kollár Katalin, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának címzetes egyetemi tanára.

"Annak, hogy fizikailag bántalmaznak valakit, vagy korlátozzák bármilyen normális napi tevékenységében, semmi köze a leendő nehézségekhez. Az ilyen hatalmi pozícióban lévő szervezők valójában semmilyen közösséget nem teremtenek, hanem visszaélnek az erőfölényükkel és bántalmazzák azokat, akiknek az érdekében létrehozták az adott rendezvényt. Lehetnek közöttük szadista hajlamúak, de a többség motivációja inkább az, hogy visszaadja, amit annak idején gólyaként ő is elszenvedett" - tette hozzá a pszichológus.

Az illető viszonylag jól túlélte, és ezért azt gondolja, hogy mindenki más is így lesz vele. De épp az ellenkezőjét éri el, mint amit szeretne, vagyis hogy egy olyan közösséget formáljon, amelyre aztán a diák hosszú távon tud támaszkodni. Itt ellenségek termelődnek, szégyenérzet keletkezik, tehát rengeteg olyan negatív élmény, ami nem segíti, hogy csoporttá váljanak. Ráadásul a fiatalok a médiában is látnak olyan műsorokat, amelyekben lehetetlen helyzetbe hozzák és megalázzák a vidámnak látszó résztvevőket, illetve sok virtuális játék bagatellizálja az erőszakot, ez mintaként szolgálhat a számukra - mondta N. Kollár Katalin.

A szakember szerint a gyermekkorból éppen csak kilépő áldozatoktól is nehéz elvárni, hogy kiálljanak magukért, mert váratlanul éri őket a fokozatosan súlyosbodó helyzet, és közben végig nagy a csoportnyomás.

"Nagyon nehéz elsőként szólni, azt mondani, hogy na, figyeljetek, ez most lehetetlen, és meg merem kockáztatni, hogy a 12 év közoktatás nem arra nevelte a gyerekeket, hogy állj ki az igazadért, hanem nagyon sokszor beleütköztek a tanári hatalomba, ami nem kedvezett az egyenrangú megbeszélésnek" - mondta a szakember.

A bántalmazottak együttműködésére az is magyarázat, hogy a leendő elsőéves hallgatóknak rendkívül erős a motivációjuk egymás megismerésére, a csoportba történő beágyazódásra, és ezt a célt nagyon nehéz feladniuk - mondta az InfoRádióban N. Kollár Katalin, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának címzetes egyetemi tanára.