A szülők több mint két és félszer nagyobb mértékben járulnak hozzá a társadalom fenntartásához, mint azok, akik nem vállalnak gyereket – mondta az InfoRádióban Medgyesi Márton, a tanulmány társszerzője.

Ha a nemzedékek közötti erőforrás-átcsoportosítások mindegyikét belevesszük az összehasonlításba, tehát nem csak azt, ami a jóléti államon keresztül történik, hanem azt is, ami a családban történik, akkor valóban látható, hogy

a szülők sokkal többet tesznek be az erőforrás-átcsoportosítási rendszerbe, mint a nem szülők

– magyarázta a Budapesti Corvinus Egyetem vezető kutatója.

A szülők ugyanis nagyon sok kifizetetlen feladatot is elvégeznek, olyanokat, amelyeket a társadalom nem is igazán tekint munkának, nem forintosít, így a statisztika is nehezen tud foglalkozni velük – tette hozzá a szakértő.

Mint mondta, a kutatás egyik hozzáadott értéke, hogy megpróbál láthatóvá tenni olyan transzfereket, átcsoportosításokat, amik a statisztika számára eddig nem voltak láthatók. Ilyen például a háztartási munka értékének kiszámítása, amit már a 70-es évektől próbálják a statisztikai számszerűsítés oldalán is figyelembe, mégsem épültek be az adatszolgáltatásokba.

A háztartási munka értékét is kiszámolták „mindenféle feltételezések mellett”, tudniillik a kutatók dolga nem teljesen egyszerű, hiszen itt olyan munkának az értékét kell forintosítani, amit nem a munkaerőpiacon végeznek, tehát nincsen közvetlen pénzügyi ellenértéke – magyarázta.

A kutatás alapján Európában

egy munkaképes korú szülő az élete során átlagosan 17,5 évnyi átlagkeresetnek megfelelő erőforrást áldoz a társadalom javára, míg egy nem szülő csak 6,6 évnyit.

Ez azt jelenti, hogy a jóléti államok nagyrészt a családokra terhelik a saját jövőbeli adóbevételük előállításának költségeit, vagyis Európa elöregszik, pénzügyileg mégis bünteti a gyermeknevelést – figyelmeztet a tanulmány.