Ujvári József segédmunkás (1927–1958) – Budapest, 1958. június 25.

Portré

Ujvári József 1927-ben született Budapesten. Apját nem ismerte, a takarítónőként dolgozó édesanyja családi nevén anyakönyvezték. Tizenegy éves koráig gyermekmenhelyen nevelkedett. Hat elemit végzett, majd fodrásztanulónak állt. Mielőtt szakmájában felszabadult volna, „csavargás” miatt a kassai javító-nevelő intézetbe került. 1945 és 1948 között Budapesten a Ganz-gyárban dolgozott, 1951-ig a határőrségnél teljesített sorkatonai szolgálatot. Ezután bányákban, majd Budapesten volt segédmunkás. 1947-ben belépett a kommunista pártba, ahonnan négy évvel később kizárták. 1952-ben megnősült, két gyereke született, de feleségétől még a forradalom előtt különköltözött.

Az ellene benyújtott vádirat szerint 1956. október 24-én kora reggel jelen volt a Magyar Rádió elfoglalásánál, 25-én pedig figyelmeztette a Corvin közieket egy várható szovjet támadásra. Október 27-én nemzetőrnek jelentkezett a VIII. kerületi rendőrkapitányságon, s még aznap parancsnoknak választották. Katonai mintára szolgálati beosztást készített, alegységeket szervezett, a rendőrök közül a megbízhatatlannak tartottakat hazaküldte. Október 30-án a lövöldözés hírére 30-40 főt küldött a Köztársaság téri pártházhoz. „Azt mondtam, hogy menjenek ki, nézzenek körül, nehogy baj legyen […] addig ne lőjenek, amíg [rájuk] nem lőnek” – vallotta később a bíróságon. A vádak szerint részt vett az ostromban, de ezt nem sikerült bizonyítani, ahogy azt sem, hogy a pártház elfoglalására küldte ki az embereit.

A Legfőbb Ügyészség forradalmi tanácsa utasítására egysége államvédelmi tisztek előállításában vett részt, többségüket kihallgatásuk után elengedték. Október 31-én a neve alatt jelent meg egy felhívás (a megtorlás során szintén kivégzett) Dudás József Magyar Függetlenség című lapjában, de végig tagadta, hogy ő írta volna. November 1-jén elfogtak tizenkét szovjet katonát, akik lisztet akartak elvinni egy malomból, de miután kiderült, hogy engedélyük van rá, elengedték őket

A november 4-i támadás megindulásakor felvették a harcot a szovjet csapatokkal, de a túlerő hamar szétszórta őket. A harcok elülte után Ifjúsági Klub néven ellenállócsoportot szervezett, majd a megtorlástól való félelmében december 1-jén Ausztriába menekült. 1957. január végén a meghirdetett amnesztiában bízva hazatért. Március 6-án ismét megpróbált kiszökni az országból, ekkor elfogták, és három hónap börtönre ítélték. A büntetés letöltése után azonnal előzetes letartóztatásba helyezték a forradalom alatti cselekedeti miatt.

A Budapesti Katonai Bíróság Jacsó János százados vezette tanácsa 1958. március 6-án a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés vezetése, társadalmi tulajdon elleni rablás és kétrendbeli tiltott határátlépés vádjával halálra ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumának Szimler János alezredes vezette különtanácsa 1958. június 23-án jogerőre emelte az ítéletet. Súlyosító körülményként emelték ki, hogy november 4. után részt vett a politikai ellenállásban.

Ujvári Józsefet és a vele egy perben elítélt Kósa Ferencet 1958. június 25-én végezték ki a Budapesti Országos Börtön udvarán.

Forrás

• Ujvári József és társai pere HM HIM Hadtörténelmi Levéltár XI. 22. 9/1958
• 1956 Kézikönyve III. Megtorlás és emlékezés. A kézikönyv főszerkesztője Hegedűs B. András, a kötetet szerkesztette Kende Péter. 1956-os Intézet. Budapest, 1996.
• Eörsi László: 1956 mártírjai. 225 kivégzett felkelő. Budapest a forradalom napjaiban. Szentpétery Tibor fotóival. Rubicon-Ház, Budapest, 2006.

Idézetek

Részlet a neve alatt a Magyar Függetlenség, 1956. október 31. 3. számában megjelent felhívásból: „Magyar Testvéreink! Szabadságtokért harcoló fiatalok! Megkérünk titeket arra, hogy azokra a személyekre, akik rendőrségi pecséttel ellátott nemzetiszín karszalaggal és igazolvánnyal rendelkeznek, ne tüzeljetek, mert ezek veletek harcolnak az ÁVO és az oroszok ellen. […] Felkérlek benneteket arra, hogy oktalan lövöldözéssel ne csináljatok zavart, csak akkor tüzeljetek, ha titeket megtámadnak. Ujvári József s.k. VIII. kerületi Ellenállási Parancsnok”

Részlet Ujvári Józsefnek az utolsó szó jogán tett nyilatkozatából (Fellebbviteli tárgyalási jegyzőkönyv, 6. oldal): „Senkit nem bántottam, csupán egy tolvajt ütöttem meg. Vegyék figyelembe, hogy megszerveztem a pénzverde őrzését is. A rendőrségre azért mentem, mert rendőr szerettem volna lenni. Megválasztásomról nem tehetek, engem szolgálatelosztó parancsnoknak választottak meg. […] Semmi törvényellenes intézkedésre nem adtam parancsot, nekem ilyet nem is jelentettek.”

A kivégzése napján megjelenő Népszabadság híreiből – 1958. június 25., szerda

A magyar párt- és kormányküldöttség látogatása a szófiai Vaszil Kolarov-gyárban

(...) Kiss Károly a továbbiakban a magyar szabadságéit életüket áldozott bolgár hősök emlékéről szólott, majd az 1956-os magyar- országi ellenforradalomról tett említést. Hangsúlyozta, milyen értékes volt számunkra a bolgár nép gyors és hathatós erkölcsi és anyagi segítsége.

(…) A Magyar Szocialista Munkáspárt a marxizmus-leninizmus szilárd alapján kemény és megalkuvás nélküli harcot folytat a revizionisták ellen – mondotta ezután a többi között. (…)

Az Arcok 1956-ból sorozat korábbi cikkei itt olvashatók.