Boross Péter beszédében hangsúlyozta: a hősi áldozatok, amelyeket a szabadságért hozott a nemzet, kötelezi az utókort, hogy lásson világosan napjainkban is. E nemzet történelme úgy folytatódhat, e nemzet úgy tarthatja meg önmagát, ha "tudati világában elmélyül mindaz, ami érték, ami fontos, és az a parancs, hogy a haza minden előtt" - fogalmazott.

A volt miniszterelnök felidézte: 1956. október 25-én nem volt tele a tér, gyülekezni kezdtek a fiatalok, "kezdődött valami". A hatalom azt hitte, hogy "október 23-ával letudja a történteket", de a nemzet többet akart, folytatni akarta, és azzal az önbizalommal jöttek sokan - és jöttek volna még többen - a térre, amelyet "a 23-i este pumpált bele a lelkekbe" - mondta. Kiemelte: a hatalom megrettent, úgy gondolta, veszélyben van, ezért megfélemlítésre van szükség, és eldördült a sortűz.

A tér kiürült, halottak és sebesültek maradtak hátra, de a nemzet nem rettent meg, hanem dühbe gurult, felháborodott, és a folyamatok felgyorsultak. Ez a düh tette 1956-ot igazán 1956-tá - mutatott rá.

Arra is kitért, hogy a magyar történelemben nem először fordult elő ilyen, a 20. században "nem először lőtt baloldali hatalom" az emberekre: 1919-ben Dunapatajon, Kalocsán és Szolnokon mintegy 600 embert mészároltak le. Nem szabad elfelejteni, hogy "ez a gonosz hatalom mire képes, ha veszélyben érzi magát" - hangoztatta. Hozzáfűzte: nagy erők dolgoznak azon, hogy felejtsünk, de nem tehetjük, mert egy nép, amely mindig merített a múltjából, ezt a tapasztalatot nem hagyhatja figyelmen kívül.

Boross Péter azt mondta: ezekben a napokban, amikor a "bátrak dicsőségét ünnepeljük, voltak, akik itthon és külhonban valami mást terjesztettek rólunk, amit nemzeti ünnepünk környékén" terjeszteni szabadna. Ez a mi szent ünnepeink meggyalázásának tekinthető, és akik ezeket a napokat a nemzet és a magyarság elleni támadásra használják fel, nem tanulnak a történelemből, de erőtartalékaik nem jelentéktelenek.

A korábbi kormányfő üdvözölte, hogy a Kossuth tér "visszavarázsolódott" olyanná, mint amilyen korábban volt, és ez meglátása szerint azt az érzést keltheti, hogy "csak intermezzo volt az a hat évtized, amikor más szellem" uralkodott itt. Úgy látja, nagy gondossággal készült el "a korábbinál méltóbb" emlékhely, ahol nem csak fejet lehet hajtani az áldozatok előtt, hiszen a helyet körülveszi az 1956. október 23. után történtek légköre - mondta. Hozzátette: csak hálával lehet gondolni azokra, akik létrehozták az emlékhelyet. Az ünnepség végén Kövér László, az Országgyűlés elnöke és Boross Péter megkoszorúzta az emlékhelyet.

Az 1956. október 25-i Kossuth téri sortűz áldozatainak emlékhelyét egy egykori szellőző alagútban alakították ki, a tér déli részén, bejárata a Rákóczi-szobor és az Országház közötti sétaúton található.

Az emlékhely a Kossuth tér rekonstrukciójának részeként készült el. A kiállításon látható a sortűz áldozatainak Makovecz Imre tervei alapján készült jelképes síremléke, amely eddig a tér felszínén volt, és azért került ide, mert a Kossuth teret az 1956 előtti állapotnak megfelelően alakították át. Látható jelenleg egy eredeti, 1956-os lyukas zászló is, amely a Corvin közből Ausztráliába került, ahonnan emigránsok hozták vissza. Az emlékhelyen 300 sírlap jelképezi a sortűz áldozatait, ezek közül 71-en olvasható név.