Az egykori vándorkovács történetével azt követően foglalkozott a román sajtó, hogy 2007 októberében Traian Basescu elnök állami kitüntetést adományozott neki és a roma holokauszt több más túlélőjének.

Amint a bozontos szakállú öregember az Adevarul napilapnak 2012 otóberében elmesélte, 1942-ben kezdődött kálváriája, amikor a román hadsereg összegyűjtötte a nomád romákat, és egy három hónapos út végén a mai Moldova Köztársasághoz tartozó Transznisztriába telepítette őket. A deportáltaknak a túléléshez szükséges legalapvetőbb feltételeket sem biztosították. Arra kényszerültek, hogy földbe vájt vermekben, víz és élelem nélkül húzzák meg magukat. Lovaikat, pénzüket, ékszereiket elvették.

Traian Granceának egyik testvérével sikerült 1946-ban visszajönnie Erdélybe. A transznisztriai kitelepítés idején elveszítette édesapját, nővérét, feleségét és két gyermekét, édesanyját pedig a hazavezető úton kellett eltemetnie.

Amint az Adevarul riportjában felidézte, a romák kitelepítését Ion Antonescu marsall, Románia Hitler-barát kormányzója rendelte el 1942. május 24-én. A romániai holokauszt tanulmányozására létrehozott nemzetközi bizottság adatai szerint 25 ezer romát telepítettek Transznisztriába a gyéren lakott terület benépesítésének szándékával. A deportáltak közül 11 ezren meghaltak.

A romániai romák királyának tekintett Florin Cioaba korábban több mint 30 ezer deportáltról és 20 ezer halottról beszélt. Hozzátette, a pontos számokat azért nehéz megállapítani, mert a deportáltak jelentős hányadának nem volt személyi okmánya