A szakértő példaként a Mazsola és Manócska mesét említette, amelynek a képi- és szövegtempója, mennyisége adott időegységben lassúbb, ezért a gyerek jobban tudja követni, az auditív és a vizuális ingert össze tudja kapcsolni és le is köti.

Lángi Éva hozzátette, hogy ezzel szemben a gyógypedagógus-logopédus szerint, a mai mesék sokkal gyorsabb képi tempóban, nagyon gyors szöveggel készülnek, amelyeknek a tartalma sem olyan informatív. Ez arra szoktathatja a gyerekeket, hogy "nem is kell a dolgokra olyan nagyon odafigyelni".

A mesék azért nem tudják lekötni a gyerekeket, mert nem tudják követni a történetet, emiatt nem érzik fontosnak, hogy odafigyeljenek rá - mondja a gyógypedagógus-logopédus. Ez a minta azonban a későbbiekben akár tanulási nehézségekhez is vezethet. A gyerekek leszoknak a koncentrált figyelemről, ezért az iskolában olyan helyzet elé kerülhetnek, amely az eddigi életükben nem volt szokásos.

A szakértő arra is felhívta a figyelmet, hogy a szülői meseolvasás - a túlságosan sok tévézés mellett - azért lehet egy idő után érdektelen a gyereknek, mert a saját fantáziájára, képalkotására kell hagyatkoznia, nem kap meg minden ingert készen, ezért unalmasnak tartja.

Lángi Éva gyógypedagógus-logopédus a meseolvasásnál a személyes kontaktus fontosságára hívta fel a figyelmet, amit nem válthat ki semmilyen művészi igényességgel előadott hangoskönyv sem.