Mindenkire jutott feladat, volt aki napokig "csak vizet és homokot látott". A honvédség döntő módon tudta segíteni az árvízi védekezést - mondta a miniszter.

Felidézte, hogy - a Duna felsőbb szakaszaival szemben - Magyarországon nem szakadt át fővédmű, nem volt halálos áldozat, sem súlyos sérült.

A számok önmagukért beszélnek: a honvédség 8500 embert vetett be, több mint másfél millió munkaórát teljesítettek a katonák, és összesen 10 millió homokzsákot helyeztek ki a Duna mentén. A több mint 800 jármű 493 ezer kilométert tett meg, csaknem 200-szor szálltak fel a helikopterek, amelyek 100 óránál többet repültek. A búvárok pedig 730 órát töltöttek a hideg, fertőzésveszélyes vízben - sorolta Hende Csaba.

Jól vizsgázott az önkéntes tartalékos rendszer is; több mint 1400 embert hívtak be. Egy friss felmérés pedig azt mutatja, hogy a közvélemény 92,4 százaléka jóra és kiválóra értékelte a katonák munkáját - emelte ki a miniszter.

Tarlós István főpolgármester beszédében úgy fogalmazott: "veszély volt, de nem lett vész". Ez szerinte annak köszönhető, hogy nem csupán az elvégzett munka volt kiemelkedő jelentőségű, hanem az emberi tényező, a teljes odaadást kívánó hősies erőfeszítés is.

Mint mondta, nemcsak az eddigi árvízi rekordok dőltek meg, hanem az "a buta és olykor rosszindulatú hiedelem is", amely szerint a magyarok veszély esetén nem tudnak összefogni. Az árvízi küzdelem bebizonyította, hogy ez nincs így - tette hozzá.

A főpolgármester szólt arról is, hogy megerősítésre szorulnak a fővárosi, zömében a 19. század végén épült védvonalak, és emlékeztetett arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a Műegyetem szakvéleménye is alátámasztja a Római-parti gát megépítésének szükségességét.

Az ünnepi állománygyűlésen 13 katonai szervezet és a Ludovika Zászlóalj vett részt. Jelen volt több, az árvízben érintett település - Dunabogdány, Dunaszentpál, Leányfalu, Nagymaros, Szigetmonostor, Tahitótfalu és Sződliget - polgármestere is.