Az unió szolidaritási alapjával kapcsolatban többen elmondták: az kifejezetten csak természeti katasztrófák esetén vehető igénybe, és a keletkezett kárnak meg kell haladnia az ország nemzeti össztermékének meghatározott hányadát, amely feltétel ebben az esetben nem teljesül.

Georgieva rámutatott annak a helyzetnek az ellentmondásosságára, hogy miközben az uniós végrehajtó testületnek vannak eszközei a pakisztáni árvízkatasztrófa áldozatainak megsegítésére, ilyen jellegű szerencsétlenség esetén a szolidaritási alap nem használható fel. Valamilyen módon azonban kell tudni segítő kezet nyújtani a bajba jutottaknak - tette hozzá.

Az EU-biztos úgy vélekedett, hogy a strukturális, illetve vidékfejlesztési alapok - amelyeket egyébként a tagországok soha nem használnak ki száz százalékig - felhasználhatóak lehetnek a kárt szenvedett infrastruktúra helyreállítására, környezetvédelmi megfigyelő tevékenységre, a szennyezett területek rehabilitációjára, vagy éppen a földhasználat jellegének megváltoztatásával kapcsolatos költségek fedezésére - ez utóbbira azért, mert elképzelhető, hogy a szerencsétlenség következtében adott területeken nem folytatható tovább a korábbi mezőgazdasági tevékenység.

"Első pillantásra az uniós szabályozás megfelelőnek látszik" - mondta Georgieva, de ehhez hozzátette: az uniós végrehajtó testület nem zárkózik el kategorikusan a módosítási elképzelésektől. Ami a vörösiszap minősítését illeti, elmondta: ha az anyag túl sok nehézfémet tartalmazna, akkor veszélyes anyagnak kellene minősíteni, de a magyar hatóságok közlése szerint a jelen esetben nem ez a helyzet. A másik lehetséges jogszabályi változtatás területét abban jelölte meg, hogy a vállalatokat talán szigorúbb eszközökkel kell rábírni kötelezettségeik teljesítésére.

A vitában több képviselő is hangsúlyozta, amit Georgieva a történtek fő tanulságaként emelt ki: a rendeletalkotás mellett ügyelni kell a rendeletek végrehajtására, a környezetvédelmi előírások szigorú betartására.