A főpolgármester húsz év városvezetés után köszönt el, az októberi önkormányzati választáson már nem indul.

Mint mondta, a történelemben "nincs happy end, csak eufórikus, boldog kezdetek vannak". "Úgy gondolom, hogy ez az általános bölcsesség a főváros két évtizedes működésére is maximálisan áll, de bízzuk az értékelést az utókorra!" - tette hozzá.

A városvezető felidézte: a mostani ülés a ciklus utolsó közgyűlési ülése. 2006. október 13. óta összesen 60 alkalommal üléseztek, neki 20 év alatt ez a 300. közgyűlése, vagyis a kétnapos üléseket is beleszámítva összesen majdnem egy évet töltött a pulpituson. Felidézte: a most leköszönő testületből vele együtt Szolnoki Andrea SZDSZ-frakcióvezető volt folyamatosan a közgyűlés tagja, "rajta semmit sem fogtak az évek" - tette hozzá.

A legszebb emlékek

Közölte: a 38 nap múlva befejeződő önkormányzati ciklusban összesen 2232 napirendet tárgyaltak meg, 8641 határozatot hoztak és 343 rendeletet alkottak, és - mint kiemelte - a határozatok kétharmadát konszenzussal hozták meg, de még nagyobb arányú volt az együttszavazás, amikor a városfejlesztésről, beruházásokról volt szó: itt 10 előterjesztésből 9-et egyhangúlag fogadtak el. Felidézte, hogy számára a legkellemesebb emlékek ezek a konszenzusos döntések voltak, s legkevésbé kellemesek pedig a személyeskedő viták.

A főpolgármester szerint a pártok és jelöltek programjából az derül ki, hogy Budapest fejlesztési irányairól alapvetően nem gondolnak mást a demokratikus erők, ezért azt reméli, hogy a következő közgyűlés és városvezetés folytatni tudja az általuk előkészített, folyamatban lévő beruházásokat.

"Ehhez minden eszköz a rendelkezésre áll" - mondta. Kifejtette: a városvezetés stabil pénzügyi helyzetben, feszes, de egyensúlyban lévő költségvetéssel hagyja rá az önkormányzatot az utódaira, erre pedig építeni tud a város a következő években. Emlékeztetett rá: a Moody,s és a Standard and Poor,s hitelminősítők szerint Budapest adóssága kezelhető mértékű, hitelképessége jó, költségvetési politikája átlátható, a főváros eladósodottságának mértéke - a BKV-val együtt számítva is - elmarad a vidéki nagyvárosokra jellemző szinttől.

Mi van a kasszában?

Hangsúlyozta: a hitelek fedezetet biztosítanak 2012 végéig a főváros tervezett beruházási kiadásaira. És - fűzte hozzá - bár az elhatározott fejlesztések 90 százalékát az ellenzék is támogatta, de ha az új városirányítás mégis úgy gondolja, hogy változtatni akar a programokon, ezt megteheti, ezt szolgálja ugyanis az Európai Beruházási Bankkal kötött keretmegállapodás, valamint a 40 milliárd forint értékű, szabadon felhasználható kedvezményes hitelkeret.

Felidézte: amikor 1990-ben átvette a főváros vezetését, 60 millió forint volt a kasszában és egy folyamatban lévő beruházás, de a fiókban nem voltak eltervezett, előkészített beruházások, a kasszában pedig pénz, mint most.

A következő városvezetés számára négy javaslatot, üzenetet forgalmazott meg. Elsőként azt, hogy tartsa meg a város 1995-ben kidolgozott városgazdálkodási modelljét, ami a működési eredményből való fejlesztésekre épít. "Hiba lenne sutba dobni" ezt a pénzügyi-gazdasági modellt - tette hozzá. Mint magyarázta, ennek segítségével érhető ugyanis el, hogy a főváros költségvetésének 30-40 százalékát fejlesztésekre fordítsa. Ha ez nem így lesz, az uniós források elapadása után (ami 2013 után várható) "leáll a városfejlesztés üteme".

Azt tanácsolta a következő városvezetésnek, hogy próbáljanak meg minél nagyobb pénzügyi önállóságot kiharcolni a városnak, amit nekik nem igazán sikerült, hogy a budapestiek adójából minél több jusson a város szükséges fejlesztésére.

A második, hogy a 4-es metrót nemcsak befejezni kell, hanem meggyőződése szerint tovább kell építeni. Közölte: a metró második üteméhez a pénz a főváros részéről megvan, Brüsszelből kedvező ígéretek vannak a támogatására. Ami kell még hozzá, az az igen jelentős állami hozzájárulás - hangsúlyozta, hozzátéve: "kár lenne veszni hagyni vagy presztízsszempontok miatt a másik irányba építeni tovább, mert akkor éveket veszítünk".

Kulturális autonómia

A harmadik, hogy őrizzék meg a város kulturális autonómiáját, sokszínűségét, ehhez a politikának korlátoznia kell önmagát és nem szabad beleszólnia a kulturális műhelyek szakmai döntéseibe. Felidézte: ők 20 éven keresztül a szakmára bízták a színházigazgatók kiválasztását, "nem szabadna engedni, hogy erre a szférára rátelepedjen a politika".

Negyedszer pedig arra kérte a következő városvezetést, hogy legyen szolidáris és toleráns a legszegényebbekkel. Mint mondta, a budapesti hajléktalanellátó-rendszert példaértékűnek tartják a nagyvilágban. "Kérem, ne engedjenek a gazdasági válságidőszakokban mindenütt megjelenő nyomásnak, amely a gondoskodás helyett a hajléktalanok elkergetésében látja megoldást" - fogalmazott.

Demszky Gábor végül megköszönte a testület négyéves munkáját, a következő testület tagjainak pedig felelősségteljes munkát kívánt.