Az alkotmányjogász úgy látja, Magyarországon folyamatosan az a rossz reflex működik, hogy ha baj történik, az első dolog jogszabályokat alkotni, újraprogramozni a közigazgatást, és még szigorúbb hatósági eljárásokat létrehozni, amelyek sokszor csak növelik a korrupciós költségeket. A közigazgatást állandóan ide-oda rángatják, pedig ez az állandóság világa kellene, hogy legyen, és miközben a feladatok is nagyon változékonyak, ehhez még hozzájönnek az állandóan változó politikai elvárások is.

Elszöktek a versenyszférába

A közigazgatás mostanra megtanulta ugyan, hogyan kell ezeket a helyzetet kezelni - formálisan igazodik, a valóságban pedig csinálja, amit szokott -, ám ez óriási terhet rak a kulcsemberekre, akik elképesztően sokat dolgoznak - véli Tölgyessy Péter, aki szerint a végeredmény ennek ellenére sokszor tényleg nem meggyőző, döntően azonban nem az ott lévők, hanem a rossz szerkezet hibájából.

A rossz konstrukció mellett az is látszik, hogy a közigazgatás személyi összetétele sem a jó irányba változott. Az elején sokan elszöktek a versenyszférába, ahol óriási karrierek nyíltak a tehetséges emberek előtt, így ma sok a rutinos, a magyar helyzetet jól ismerő vezető, aki viszont az új feladatokhoz nehezebben tud alkalmazkodni, a fiatalok pedig, akik már jó egyetemekre jártak, külföldön is tanultak, nyelveket beszélnek, sokszor doktrinált megoldásokkal állnak elő, mert a magyar valóságot kevéssé ismerik. A középkorú, dolgos, a világot és Magyarországot is ismerő réteg az, ami leginkább hiányzik a közigazgatásból - hívja fel a figyelmet az alkotmányjogász.

Átverve érezték magukat

A részérdekekkel amúgy is teli magyar közigazgatásban eközben sorra megjelentek a korporatív és a pártérdekek. Az új miniszterelnökök ezért mindig védtelennek hitték magukat, úgy érezték, átveri őket saját apparátusuk, ezért kontrollszerveket hoztak létre, és amennyire lehetett, megnövelték hatalmukat.

A magyar kormányfői pozíció így ma már egyre jobban emlékeztet a Kádár János-i nagy integrátor szerepre: a miniszterek egyre kevésbé egy adott terület autonóm felelősei, sokkal inkább a kormányfő tanácsadói és végrehajtói. A miniszterelnök látszólag nagyon erős ebben a konstrukcióban, de ugyanakkor egyre védtelenebb is, mert a felelősséget egyre inkább ő viseli, és egyre kevésbé tudja azt rátelepíteni egy erős miniszterre.

Nem véletlen, hogy egyetlen olyan miniszterelnökünket sem választották újra, aki végigvitte volna a négy évet - tette hozzá Tölgyessy Péter.

Elfogy az erő a kormányzásra

Az is nyilvánvaló, hogy az eddigi gyakorlat - a létszám, illetve a bérek befagyasztása, csökkentése, a minisztériumok számának megkurtítása - alapvetően nem változtat a helyzeten, ehhez mindenekelőtt felül kellene vizsgálni, mit csinál a magyar állam - mondta az alkotmányjogász.

Egy-egy feladatról meg kellene állapítani, mennyibe kerül, aztán eldönteni, kell-e nekünk ennyiért, ha pedig nem, akkor az egész feladatot meg kell szüntetni. Az eddigi átszervezésekért mindig nagy árat fizettek a kormányok, mert a legértékesebb időt veszítettek el, az apparátusok pedig nem a munkára koncentráltak, hanem arra, ki marad, és ezzel a háromnegyed - egy évvel éppen el is fogyott az erő a kormányzásra.

Ebbe a csapdába, hogy a későbbi hatékonyságnövekedés délibábja miatt elveszítette az azonnali cselekvés lehetőségét, szinte minden kormányunk beleesett -emlékeztet Tölgyessy Péter.

Az is biztos, hogy sok hiba is van a magyar közigazgatás rendszerében, ezek részét pedig nemrég teremtették meg. Tölgyessy Péter szerint a belügyminisztériumot például a régi formájában okos lenne helyreállítani, és a közigazgatási államtitkári tisztségre is szükség volna, de az is világos, hogy a közigazgatás világát nem lehet lecserélni.

A vezetői posztokon nyilvánvalóan váltás lesz, de a legfontosabb, hogy végre nyugalom legyen ezen a területen, és kiépüljön, megerősödjön a valóságos hivatástudattal rendelkező magyar közigazgatás - hangsúlyozza az alkotmányjogász.