A West Bromwich Albion 25 éves csatára is tagja volt a világbajnokságon szereplő angol válogatottnak. Játszott a háromoroszlánosok a szovjetek elleni, 2-2-es nyitómeccsén (Zsolt István volt a játékvezető!), majd a későbbi világbajnok brazilok (0-0) és az osztrákok (2-2) ellen is. Mi több, szerepelt a szovjetek elleni újabb meccsen, a rájátszásban is. Egyébként a nem egészen fél évvel korábban, a müncheni repülőgép-katasztrófában megsérült Bobby Charlton helyén kapott szerepet, a Man United későbbi aranylabdása "csak" nem játszó tartalék volt. Bobby Robson egyébként olyan legendás veteránokat szorított ki a keretből, mint Stanley Matthews és Nat Lofthouse

Játékos-pályafutása utolsó éveit Észak-Amerikában, az akkoriban alakuló North American Soccer League-ben töltötte. Puskás Ferenccel vetélkedve. Csapata tulajdonosai ugyanis mindkettőjüket felkérték a csapat irányítására, nem tisztázva az alá- és fölérendeltségi viszonyokat. A tulajdonosi vitában Puskás Ferenc pártfogója kerekedett felül: Robson pedig visszatért Angliába.

1981, Ipswich. Hazai klubedzői pályafutása legfontosabb klubja az Ipswich Town volt. Emlékét még életében szoborban örökítették meg a Portman Roadon. Négy közepes szezon után az Ipswich Town 1973-ban a negyedik helyen végzett az angol élvonalban. Az volt a kezdet: a következő kilenc idényben a kék-fehérek csak egyszer végeztek a hatodiknál rosszabb helyen (1978), abban az idényben megnyerték ellenben az Arsenal ellen az FA-kupát. Bobby Robson a klubnál töltött 13 éve alatt csapata kétszer játszott a Ligakupa döntőjében, s 1981-ben, az AZ Alkmaar ellen, 5-4-es összesítéssel, megnyerte az UEFA-kupát. Feljegyezték, hogy Robson 13 év alatt mindössze 14 játékost igazolt a klubhoz, elsősorban a saját nevelésű játékosaira támaszkodott. Olyan futballisták voltak a klub csillagai, mint Arie Mühren, Frank Thijssen, John Wark, Paul Mariner és Terry Butcher. 1980-ban az Ipswich 6-0-ra megverte a Manchester Unitedet - úgy, hogy Gary Bailey, a Vörös Ördögök kapusa három tizenegyest is kivédett!

1986, Mexikó. Robson 1982-ben Ron Greenwood utódaként vette át az angol válogatottat - s bár csak egy vereséget szenvedett az elkövetkező évek selejtező-mérkőzésein, nem tudta kivinni az angol válogatottat a franciaországi Európa-bajnokságra. (A magyar válogatott ellen kétszer is nyert 1982-83-ban a csapata.) A kudarc után felajánlotta a lemondását, de a szövetség azt nem fogadta el. Robson így maradt, s kijuttatta a csapatot az 1986-as, mexikói világbajnokságra. A tornán a legjobb négy közé jutásért, az argentinok ellen esett ki a csapata - Maradona két, világhíressé lett góljának tulajdoníthatóan.

1990, Olaszország. Az 1988-as Európa-bajnokságon, bár a nyolcas döntőben szerepelt az angol csapat, megint nem termett babér, a csoportból a holland és a szovjet válogatott jutott tovább. Két évvel később, az olaszországi világbajnokság ellenben a kapitányi pályafutása legnagyobb sikerét hozta. Az angolok a kameruniak ellen az elődöntőbe jutottak, ott is csak heroikus csatában buktak el a későbbi győztes németek ellen. A negyedik hely minden idők legjobb angol szereplése a világbajnokságokon, a hazai rendezésű, egyébként megnyert tornát kivéve.

1991-1992, Eindhoven. Bobby Robson az angol válogatottól elköszönve ismét klubedző lett, a holland PSV-nél dolgozott. 1991-ben és 1992-ben is megnyerte a Philips-gyár csapatával a holland bajnokságot, de nem érezte nagyon jól magát. Utálta, hogy a cserejátékosok minden meccs után elégedetlenkedtek nála, s nehezen kezelte, hogy nem bír a csapat szupersztárjával, a kifogásolható életvitelt folytató Romárióval.

1992-1994, Lisszabon. Ha a PSV-nél talált állapotokra a kaotikus szót használta, nincs, amivel minősíthette volna a Sportingnál uralkodókat. Az egyetlen jó emléke, hogy olyan szikrázóan tehetséges játékossal dolgozhatott együtt, mint Luis Figo, s hogy megismert a tolmácsában egy nagyon ambiciózus, tehetséges fiatalembert. Bizonyos José Mourinhót.

1994-1996, Porto. A Portónál sokkal jobban szervezett klubra, s jobb játékosokra lelt. Õ maga kezdeményezte Lipcsei Péter megvételét, aki aztán, sérüléséig az egyik legjobb játékosa lett. A Sárkányokkal mind a két ott töltött szezonjában megnyerte a portugál bajnokságot - Mourinho ott is vele dolgozott.

1996-1997, Barcelona. A katalánok egyetlen idény alatt megnyerték a spanyol Szuperkupát, a spanyol Király-kupát, s nem utolsósorban a Kupagyőztesek Európa-kupáját, de még ennél is fontosabb, hogy egy húszéves brazil fiú, Robson keze alatt, a világ legjobb játékosává érett. Ronaldo, a Fenomén, aki Bobby Robson csapatában, egyetlen idény alatt, 49 mérkőzésen 47 gólt szerzett.

1999-2004, Newcastle. Az utolsó helyen szerénykedő, a kieséstől fenyegetett csapatot vett át a Saint James's Parkban 2000-ben, s 2002-ben már a negyedik, egy évvel később a harmadik helyen végzett a Premier League-ben, bejuttatva a csapatot a Bajnokok Ligája selejtezőjébe. Még 2005-ben is ötödik lett a PL-ben. Azóta a Szarkáknak csak lefelé vezet az út.