A tavaly októberi csúcs óta először esett vissza a brit infláció a lélektani, két számjegyű határ alá. Akkor 11,1 százalékos volt a drágulás, idén áprilisban már csak 8,7 százalék.

Ez a jó hír, ami annak tudható be, hogy meredeken esett az energia ára.

A rossz hír azonban, amit a háztartások szintén megéreznek, hogy

továbbra is drágul az élelmiszer.

Áprilissal bezárólag 12 hónap alatt 19 százalékkal ment fel az élelem és a nem alkoholtartalmú italok ára, ami visszavetette az infláció mérséklődését. Apró jó hír, de inkább csak a közgazdászoknak, hogy a Kantar adatelemző cég szerint az élelmiszerdrágulás üteme májusban csökkenni látszik, közel 2 százalékkal esett vissza, ami így is még 17,2 százalék.

A brit élelmiszerárak valójában történelmi csúcson állnak, és 1977. óta nem növekedtek ilyen gyors ütemben. Mindeközben kérdéses, hogy hogyan tudja betartani az ígéretét Rishi Sunak miniszterelnök, hogy ebben az évben megfelezi az inflációt.

Amit az elemzők még hozzátesznek: mostanra nagyobb infláció-csökkenést vártak; 8,2-8,4 százalékos adatra számítottak a mért 8,7 százalékkal szemben.

A friss mutató publikálása után pénzügyi körökben szinte bizonyosságként kezelik, hogy a központi bank szerepét betöltő

Bank of England tovább emeli a mostani 4,5 százalékon álló irányadó kamatlábat,

ami év végre az 5,4 százalékot is elérheti.

Mindez hatalmas elrettentő erővel bír azok számára, akik lakást akarnak vásárolni, továbbá azoknak, akiknek az időszakban jár le az általában két vagy több évre fixált kedvezményes jelzálogkamat-időszakuk vagy akik az alapkamatot követő hitelszerződést kötöttek. Köztük találhatók a főbérlők is, így mindez a lakbérekre is kihathat.

A Brit Statisztikai Hivatal szerint az energia áresése 1,4 százalékot faragott le az éves inflációs rátából. Viszont az élelmiszerek mellett drágul a szórakozás, emelkednek a mobil- és internet tarifák is. Az autósok számára olcsóbbá vált a benzin, de ez nem sok megnyugvást hoz a bolti bevásárlás költségei miatt aggódó családoknak.

A Bloomberg hírügynökség „makacsul magasnak” nevezte a brit inflációt, amikor a várható kamatemelésekről írt, miközben

a Bank of England elismerte, hogy „hibás” prognózisokat adott ki, konkrétan alulértékelte a várható drágulást.

Az 1990-es évektől kezdve önálló inflációs politikát folytató bankot az utóbbi időben keményen támadták a politikusok, azt is felvetve, hogy ismét a kormány ellenőrzése alá kellene vonni.

A mostani 8,7 százalékos infláció még mindig négyszerese a kormány által célként meghatározott 2 százaléknak.