Mint olvasható, a kezdeti, július elejéig tartó intenzív növekedésnek egy hidegebb periódus vetett véget, ami július közepére nagymértékben visszavetette az algák biomasszáját. Ezt követően jelentős mértékű változást nem figyeltek meg: augusztus első felében a Keszthelyi-medencében az a-klorofill koncentráció 15-20 µg/L között, a Siófoki-medencében 2-8 µg/L között változott. Vagyis a nyár folyamán az algák mennyisége meg sem közelítette a WHO ajánlása szerinti, fürdővízben még megengedhető algamennyiséget (75 µg/L).

Arra is kitérnek, hogy az algaösszetétel nyár elején a korábbi években megszokott módon alakult: fecskemoszatok domináltak, mellettük pedig alacsonyabb biomassza értékekkel megjelentek a fonalas nitrogénkötő kékalgák is. A július elejei lehűlés mindkét domináns csoportot visszavetette, azonban amíg a fecskemoszatok biomasszája csaknem a felére csökkent és a továbbiakban ezen a szinten maradt, addig a fonalas cianobaktériumok augusztusra szinte teljesen eltűntek a vízből. Ez utóbbi csoport hiánya szokatlan, oka feltételezhetően a gyakran szeles időjárás, amely kedvezőtlen számukra.

Az idei nyárra jellemző viharok szünetében több alkalommal előfordult hosszabb, szélcsendes kánikula is – folytatódik a bejegyzés. Augusztus elején és közepén, elsősorban a Szemesi- és a Siófoki-medencében jelezték több területről (Balatonlelle, Szemes, Fövenyes, Tihany), hogy vízvirágzást figyeltek meg. A feltámadó szél a későbbiekben az algákat visszakeverte a vízoszlopba. A víz felszínén összegyűlő algatömeget döntően egy kolóniás cianobaktérium (Microcystis fajok) alkotta.

A jelenség nem új keletű, lokálisan a korábbi években is megfigyelhető volt szélcsendes nyarakon, sőt, az intézet kutatói már az 1930-as évek elején is leírták a Microcystis flos-aquae és a Microcystis aeruginosa tömeges megjelenését az intézet előtti öbölben.