A csillag, amely a Tejútrendszer ugyanazon részén van, mint Naprendszerünk,

a kutatók szerint akár 13,5 milliárd éves is lehet.

Erre utal nagyon alacsony a fémtartalma, vagyis a fémessége.

A kutatást vezető Andrew Casey szerint korában úgy vélték, hogy az univerzumban kialakult első csillagok ma már valószínűleg nem létezhetnek.

"A felfedezés azért jelentős, mert első alkalommal tudtuk félreérthetetlenül bizonyítani, hogy léteznek nagyon ősi, kis tömegű csillagok,

amelyek a mai napig életben maradtak anélkül, hogy elpusztították volna önmagukat" - mondta Casey.

A csillagok fémessége növekszik, amikor megszületnek és meghalnak, egy olyan ciklusban, amelynek eredményeképpen egyre több nehézfém keletkezik. A Nap például már százezer generáció óta van jelen, így mintegy 14 Jupiternek megfelelő nehézfémet tartalmaz.

Az univerzum kezdetén keletkezett csillagok teljesen olyan elemekből állhattak, mint a hidrogén, a hélium és kis mennyiségű lítium. Ez azt jelenti, hogy az újonnan felfedezett csillag nagyon alacsony fémessége arra utalhat, hogy kevesebb, mint egy generációnyira lehet az univerzum kezdetétől.

Egészen az 1990-es évekig a kutatók úgy vélték, hogy csak a nagyon nagy tömegű csillagok formálódhattak az univerzum korai szakaszában, és sohasem lehet őket megfigyelni, mert nagyon gyorsan elégnek és meghalnak.

Az új információk azonban rávilágítottak arra, lehetséges, hogy kis tömegű csillagok is léteznek 13 milliárd évvel az ősrobbanás után is. Ilyenek például a vörös törpecsillagok, amelyekről úgy vélik, több ezer milliárd éve léteznek.