Nem a biológiai evolúcióról beszéltem, hanem a kulturális evolúcióról, ami szerintem talán most már fontosabb, mint a biológiai evolúció. Ez arra kell, hogy minden generáció átadja az alapszabályokat, főleg az értékeket a gyerekeknek. Azt nem lehet csak úgy leírni és átadni leírásra, hanem cselekedettel kell a gyerekeknek tapasztalnia, hogy a szüleik szeretik őket, védik őket, fognak segíteni, ha kell segítség, és ezt nem lehet átadni másoknak. Szerintem, és mások szerint is, ez kulturális fejlődés.

Térjünk át egy kicsit a flow elméletre, amelyet Ön alkotott meg. Röviden össze tudná foglalni hallgatóinknak, akik még nem ismerik, hogy tulajdonképpen mi is ennek a lényege?

A lényege az, hogy csodálkoztam, mennyi ember van, aki rengeteg energiát, időt fektet arra, hogy olyan dolgokat csináljon, amik nem hasznosak, nincs hasznuk sem a jelenben, sem a jövőben. Például csak szeretnek festeni, de nem mutatják a festményeket, mert nem akarják eladni, csak saját maguknak ékszítik azokat, vagy mondjuk a sportolók, akik a testüket nevelik azért, hogy tudjanak játékokban vagy sportokban jól szerepelni. Szóval vannak mindezek a felnőtt játékok. Gondoltam, hát miért csináljuk ezt, ha nincs hasznuk, mint a pszichológia eddig mondta, hogy azért cselekedünk, hogy elérjünk egy bizonyos célt, és a cél valószínűleg javítja a helyzetünket, mert ad valamit, amit akarunk. És mit akarunk elérni ezekkel a tevékenységekkel? Ahogy elkezdtem emberekkel beszélni, mindig pontosan kiderült, hogy nem azért csinálják ezeket a dolgokat, mert egy külső célt elérni akarnak elérni, hanem mert az a  munka, ami a cél felé irányítja őket, annyira élvezetes. Például mindenki azt gondolja, hogyha hegymászó vagy, akkor a hegy tetejére akarsz érni, ez a motiváció, az inger arra, hogy másszál hegyet. De ez nem igaz, mert a hegy teteje csak egy szimbolikus eredmény, de az igazi élvezet az, hogy lépéstől lépésre közelebb érj a célhoz, és minden lépés kicsit más, mint az előbbi. Szóval ez egy folytonos kihívás, hogy hogyan érjek oda föl anélkül, hogy kifáradjak. Ugyanez van a zenében. A zenész nem azért énekel vagy muzsikál, hogy a végére érjen a dalnak, azért csinálja, mert odaérni, az érdekes. A folyamata annak a nótának. A folyamat az, ami elsodor benne. Aztán ha az ember bevégezte a munkát, azt mondja, na, hát ez tényleg jó volt, ezt igazán élveztem, és aztán még egyszer akarja csinálni és még egyszer.

Hogyan tudja ezt az életében megvalósítani a modern ember, akinek tulajdonképpen folyamatosan többfelé kell szakadnia, épphogy utol tudja érni magát? A modern technika vívmányai által is a felgyorsult világban tulajdonképpen alig tud elmélyedni bizonyos dolgokban.

Ez azt jelenti, hogy meg kell találni a módját, hogy lezárod a telefonodat, nem használod, és barátaid tudják, hogy csak minden három, négy órában fogod visszakapcsolni. És menjél, ha tudsz, ki a hegyekbe, vagy a tengerpartra vagy a Balatonra, és élvezd az életet, hogy élsz, és élsz egy szép helyen, és eszel néha jó dolgokat és olvasol olyan dolgokat, amik érdekelnek. Sosem volt problémamentes az élet, éhesek voltak az emberek, betegek voltak, hajnaltól éjszakáig kellett a földet túrni. Most vannak új problémák, amik akkoriban nem voltak, de ebben a lehetőségek is benne vannak. Meg kell tanulnunk a technológiát a helyén tartani, nem hagyni, hogy a technológia diktálja, mit csinálj. Például mi körülbelül két hónapig szoktunk egy olyan helyen lenni fent a hegyekben, ahol nincs rádió, televízió.

Évente kiszakadnak akkor egy-egy kirándulásra.

Kirándulásra meg hosszú írásra, ha szerencsések vagyunk, a telefon sem működik.

Az élet sok területén lehet alkalmazni ezt a munkában, a tanulásban. De mit tehet az, aki úgy érzi, hogy a munkája értelmetlen, tehát hogy érzelmi gátja van annak, hogy ő elmélyedjen benne?

Ha lehet, akkor egy jobb munkát kell találni, ha nincs jobb munka, akkor próbáljon csinálni valamit, amit kontrollál. Ha nincs jobb munka, olyankor a lehető legjobb dolog, amit láttam sok embertől, az az, hogy azt mondod magadnak: ezt fogom csinálni, de úgy fogom csinálni, hogy a legkevesebb erőfeszítéssel, olyan gyorsan, ahogy lehet, olyan jól, ahogy lehet. És ezt lehet. Versenyezel magaddal úgy, mint egy magasugró versenyzik egymás után. Beszéltem sok ilyen.. sok ilyen assembly line, hogy mondják?...

...futószalag mellett...

... akiknek 23 másodpercük volt megadva egy darab munkafázisra. Jött le a rádió a szalagon, és nekik csak egy csavart kellett beletenniük 23 másodperc alatt. És öt évig azt próbálta csinálni, hogy 15 másodpercre levigye ezt anélkül, hogy kifáradjon, majdnem, mint egy táncos. És aztán öt év után azt mondta, na, ez butaság, de mivel elértem a 15 másodpercet, tudom, hogy lehet ezt megcsinálni, elmegyek valahova egy nehezebb munkára, és aztán megint. Szóval lehet így csinálni. Nem mondom, hogy egyszerű, de ha az embernek muszáj, akkor meg lehet csinálni.

A flow-val, ezzel a módszerrel csak pozitív dolgok törhetnek a felszínre, vagy negatív is?

Nem, nem, sajnos nem csak pozitív. Lehet flow-t kapni arról, hogy próbálj lőni az ellenségre pontosan, hogy próbálj csalni egy üzletben, szóval ez mindenben van. A fontos az, hogy ha jó életet akarsz élni, hogyan tudsz flow-t találni olyan dolgokban, amikre büszke leszel húsz év múlva, és nem árt senkinek. Szóval ha tudod élvezni azt, akkor annyira boldog lehetsz, amennyire lehet az ember.