A felfedezés a Yucatán-félsziget középső, sűrű erdővel borított és nehezen megközelíthető részén történt. A régészeti expedíciót a Szlovén Tudományos Akadémia kutatója, Ivan Sprajc vezette. A szlovén kutatók mellett az expedícióban közreműködött több mexikói szakértő is.

A két helyszín közül az egyiket, Lagunita városát már a hetvenes években leírta egy amerikai kutató, Eric Von Euw, azonban eredményeit sohasem publikálták. A lelőhelyet egészen mostanáig nem sikerült újra megtalálni.

"Légi fotók segítségével bukkantunk a helyszínre" - magyarázta Sprajc. A kutatók végül Von Euw múzeumba került rajzai alapján tudták azonosítani a várost.

A szakértők szerint Lagunita legfontosabb lelete - az ott talált 20 méter magas piramis, több palota és a hieroglif írással borított sztélék mellett - egy különlegesen gazdagon díszített épülethomlokzat, amelyen egy nyitott állkapcsú szörny látható. A homlokzatról a régészek háromdimenziós fotótechnikával is készítettek felvételeket.

A másik helyszín Lagunitától hat kilométerre északkeletre fekszik. Az expedíció által Tamchén, azaz "mély kút" névre keresztelt lelőhelyen még sosem jártak régészek korábban. Itt többek között egy piramistemplomot találtak, tetején viszonylag jó állapotban megőrződött szentéllyel, oltárral és sztélével. Emellett egy fellegvár jellegű épületegyüttest is azonosítottak udvarral és a szélén álló három templommal. A lelőhely a nevét egyébként a helyszínen feltárt több mint 30 vízgyűjtő akna után kapta a régészektől.

A kutatók szerint a két városállam a 8. századi virágzásuk után a többi maja városhoz hasonlóan Kr.u. 1000 körül kezdett elnéptelenedni.