A sokszor elkerülhetetlen, ám igen kellemetlen beavatkozás során, a végbélen keresztül mintegy másfél méter hosszú műszercsövet vezetnek be, amelynek tükörrendszere lehetővé teszi a bél nyálkahártyájának vizsgálatát, felvételek készítését a gyanús területekről.

A vizsgálatot gondos előkészítés után végzik el, a páciens legtöbbször nyugtatót kap, mielőtt a vizsgálóasztalra feküdne. Mivel a beavatkozás kellemetlen, ezért sokszor a páciensek nem adják beleegyezésüket annak elvégzésére, akár még panaszaikat is letagadják, hogy elkerüljék a tükrözést.

Szegő Eszter, Iványi Zsolt, László András és Gál János 60, felnőtt beteg béltükrözését végezte úgy, hogy a vizsgált személyek választhattak: altatásban kérik a tükrözést, vagy a szokásos módon nyugtató, fájdalomcsillapító gyógyszerekkel enyhítve a kellemetlenségeket. Valamennyi személy vizsgálatát ugyanaz a nagy gyakorlattal rendelkező szakorvos végezte.

A béltükrözés befejezése után a munkacsoport megkérte mind a vizsgáltakat, mind a vizsgálatot végző doktort, hogy osztályozzák a diagnosztikus beavatkozást. A betegek egyes osztályzatot adtak, ha a beavatkozás kínzó, fájdalmas volt és tízest, ha semmilyen kellemetlenséget nem tapasztaltak. A vizsgáló egyessel minősítette a könnyű feladatot és ötöst adott, ha a vizsgálat elvégzése nehéz volt.

A tanulmányban azt is mérték, hogy az altatásban lebonyolított beavatkozás mennyi időt vett igénybe a nem altatott betegek vizsgálatához képest. Kiderült, hogy a két csoport tagjai gyakorlatilag azonos ideig foglalták le a vizsgálati helyiséget. Az altatásban végzett béltükrözés viszont mind a betegek, mind a kezelőorvos számára lényegesen kényelmesebb és jobb volt, mint a hagyományos módon végzett beavatkozás.

A tanulmányt az Interventional Medicine and Applied Science közölte.