A 200 fényévnyire lévő planétát az amerikai űrkutatási hivatal (NASA) bolygóvadász űrteleszkópja, a Kepler segítségével fedezték fel. Az űrteleszkóp úgynevezett tranzit módszerrel, a csillagok fényében az előttük áthaladó planéták okozta parányi elhalványulásokat figyelve kutat a lakhatósági zónában lévő bolygók után, amelyek - mivel épp "megfelelő" távolságra vannak napjukhoz - sem nem túl hidegek, sem nem túl forrók az élet számára.

A tudósok már régóta feltételezték olyan kettős csillagrendszerek létét, amelyek saját bolygóval rendelkeznek, de most első ízben sikerült felfedezniük egy olyan planétát, amely egymás körül keringőző napokat "kerülget". A Kepler űrtávcső a csillagfény első elhalványulása után regisztrálta a másodikat, majd a harmadikat - ebből következtettek a tudósok, hogy egy bolygó is része a rendszernek.

Ám míg a Tatuin sziklás, sivatagos bolygó, a Kepler 16b hideg gázóriás: kisebb és alacsonyabb hőmérsékletű csillagok körül kering, mint a Nap, ezért felületén a hőmérséklet mínusz 73-101 Celsius-fok lehet.

Tömegében és méretében a Kepler 16b a Jupiterhez hasonló; 229 nap alatt kerüli meg a két csillagot, amelyektől 104,6 millió kilométerre van, körülbelül akkora messzeségben, mint a Nap és a Vénusz közötti távolság.

A Tatuin a Csillagok háborúja elképzelt világában egy nagyrészt homokkal borított bolygó a Galaxis Külső Peremén, az Arkanis szektorban, a galaxis középpontjától 43 000 fényév távolságra. A bolygónak két napja van, a Tatu 1 és Tatu 2, amelyek egymástól nem túl nagy távolságra keringenek egymás körül, így fizikai kettőscsillag-rendszert alkotnak, ezért napközben állandó a forróság, ami éjszaka gyorsan lehűl a vékony felhőréteg miatt. A bolygó a két naptól nagyjából 1,1 CsE távolságban kering, ennek következtében felszínét 1,7-szer annyi napsugárzás éri, mint a Földet. (1 CsE - csillagászati egység, a Nap és a Föld közötti 149,7 millió kilométeres távolság.)