A feltételezések szerint égi kísérőnk 4,6 milliárd éve keletkezett, amikor egy Mars méretű bolygócsíra, melyet Theiának neveztek el, az ős Földdel ütközött össze. Egyes vélemények szerint a kozmikus karambol eredményeként kiszakadt Hold "cseppfolyósodott" kérge több tízezer, vagy akár néhány millió év alatt szilárdult meg, mások szerint a lehűlés sokkal gyorsabban zajlott le.

Lars Borg, a kaliforniai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium geokémikusa kutatócsoportjával abból a holdkőzetből vett mintákat vizsgálta, amelyet az 1972 áprilisában indított Apollo-16 legénysége gyűjtött össze. A kutatók az ólom, szamárium és a neodímium izotópjait vizsgálták a gondosan megtisztított kőzetmintákban.

Ugyanazon vegyi elem összes izotópja ugyanannyi protont tartalmaz, amiben különböznek egymástól, az a neutronok száma. Az úgynevezett instabil izotópok radioaktív bomlás során más izotópokká alakulnak át az idők folyamát. Ily módon a különböző izotópok arányát meghatározva az anyagban, megállapítható a minta kora.

"Sokéves próbálkozások után dolgoztuk ki azt az eljárást, amellyel nagy pontossággal meghatározható a holdkőzet kora" - hangsúlyozta Lars Borg.

Az adatok szerint a kőzetek 4,36 milliárd éve kristályosodtak, ez azt jelenti, hogy a Hold vagy lényegesen fiatalabb, mint korábban feltételezték, vagy a megolvadt kőzet nagyon gyorsan hűlt le.

Annak kapcsán, hogy az előző vizsgálatok során 4,6 milliárd évben határozták meg a kőzetminták korát, Lars Borg hangoztatta, hogy a korábban alkalmazott eljárások kevésbé pontosak voltak.

Független szakértők elismerik ugyan, hogy Lars Borg kutatócsoportjának nagyszerű munkát végzett, meghatározva a kőzetek korát, úgy vélik, a kaliforniai kutatók az eredményekből helytelen következtetéseket vontak le. Előfordulhat, hogy a kőzetminta egy kisebb megolvadt "kőzetóceánból" származik, de később is képződhetett, amikor a Holdat kozmikus törmelék "vette tűz alá", ami elég gyakori jelenség volt néhány milliárd évvel ezelőtt.