"A spanyoloknak tulajdonítottuk mindeddig, hogy ők honosították meg az Újvilágban a víznyomásos rendszert, ám a régészeti adatok, az éghajlati és geomorfológiai (felszínalaktani) viszonyok, valamint a hidraulika törvényei alapján feltételezhető, hogy a maják ismerték, miként is lehet zárt csővezetéken keresztül továbbítani a vizet" - hangsúlyozzák tanulmányukban a Pennsylvaniai Állami Egyetem kutatói, Kirk French régész és Christopher Duffy hidrológus.

A feltételezett vízvezetéket 1999-ben fedezték fel a romváros feltérképezése közben. A forrás táplálta alagutat meredek domboldalba építették, lejtése hat méter. A bejárati rész szélesebb, területe majdnem egy négyzetméter, a kijárata viszont meglehetősen szűk, mindössze 0,046 négyzetméter.

A vízvezeték az évezredek során részlegesen beomlott, ma már alig-alig csordogál benne a víz. Így Christopher Duffy egyszerű hidrológiai modellek alkalmazásával próbálta meghatározni, hogy mekkora nyomás keletkezhetett az alagútban. Számításai szerint a gravitáció, valamint a vízvezeték kijáratának drasztikus leszűkítése miatt olyan nyomás jött létre, amely akár hat méteres magasságba is képes volt feljuttatni a vizet. A kutató szerint az aquaeductus kijáratának lezárásával a rendszer akár 68 ezer liter vizet is képes lett volna tárolni.

A kutatók nem tudják, hogy adott esetben végül is mire használták a maják a víznyomást, lehet, hogy szökőkutat táplált az aquaeductus.

Palenque, amely Chiapas megyében, Ciudad del Carmentől mintegy 130 kilométerrel délre található, önálló városállam volt. A település igazi nevét nem ismerik teljes biztonsággal, a Palenque nevet később, a spanyol hódítás idején kapta. Feltételezett eredeti neve B'aakal.

A térség Kr.u. 100 körül népesült be, a legnagyobb kiterjedését a város a klasszikus maja korban (250 és 600 között) nyerte el, majd 800 körül elnéptelenedett. Az őserdővel benőtt romvárost 1567-ben Pedro Lorenzo de la Nada spanyol domonkosrendi szerzetes fedezte fel.

Az egykor 15 négyzetkilométer területű Palenque nagy része még ma is feltáratlan. A város és a környező nemzeti park 1987 óta az UNESCO kulturális világörökségének része.