Ha a hirtelen szívhalál következtében összeeső embert a környezetében lévők késedelem nélkül elkezdik újraéleszteni és percenként százszor nyomják erősen a mellkasát a hiányzó szívműködés pótlására, általában jó esélye van a túlélésnek. Az eredmény azonban erősen függ attól, hogy az áldozat agya mikor kap a működéséhez elégséges vért.

Már korábban bizonyították, hogy a gyorsan megfelelő szakintézetbe szállított, újraélesztett emberek jobban tűrik a drámai körülményeket, ha 24 órára testüket, agyukat kissé lehűtik. Sok városban már csak olyan kórházba szállítják az újraélesztetteket, ahol az utókezelés részeként azonnal elkezdik a test hűtését is.

A BeneChill amerikai találmány kis cső segítségével az orrba fúj gyorsan párolgó, ezáltal környezetét erősen lehűtő folyadékot, és az orrüreg hőmérsékletének csökkenése hamar lejjebb viszi az agyszövet hőmérsékletét is. A betegek, akiknél már az újraélesztés színhelyén elkezdhették a gép segítségével a koponya hűtését, órákkal korábban elérték az ilyenkor optimális 33-34 fokos agyhőmérsékletet, mint azok, akiknél ezt csak a kórházi őrzőszobában lehetett elkezdeni.

Maaret Castren vezette a nemzetközi vizsgálatot. A mai, tudományos programok címe általában angol nyelvű. A "Pre-Resuscitation Intra-Nasal Cooling Effectiveness" cím kezdőbetűiből származó betűszó alapján, ez a PRINCE-tanulmány foglalkozott az új mentőeszköz vizsgálatával.

Belgium, Csehország, Németország, Olaszország és Svédország területén 182 esetet kezeltek ezzel a módszerrel. Volt közöttük fiatal sportoló és igen idős nyugdíjas, de valamennyien gyógyintézeten kívül, sportpályán, utcán, bevásárlóközpontban lettek rosszul és szenvedtek hirtelen szívhalált.

Ha az eszközt az eszméletvesztés után 10 percen belül alkalmazták, kétszer annyi embert tudtak megmenteni, mint a hagyományos módszerrel. A kutatók hangsúlyozták, hogy ezt a szellemes, de egyszerű technikát bárki használhatja, nem csak a speciálisan képzett mentőszemélyzet.