Vitathatatlan, hogy a mérkőzés kimenetelét döntően befolyásolta az eset. A 105. percben, Jamal Musiala a büntetőterületen kívülről leadott lövése után a labda a spanyol balhátvéd bal kezéről pattant le, másképpen: a kéz akadályozta meg, hogy a labda eljusson a kapuig.

A németek nagyon indulatosan reagáltak,

a hevesebbek csalást kiáltottak,

mások Anthony Taylor megbüntetését szorgalmazták, s megállapították, hogy a Florian Wirtz egyenlítő gólja után a kapura a spanyoloknál veszélyesebben játszó németek emiatt estek ki. Igaz, még utána jött Mikel Merino fejes gólja, de a német vezetés esetén sokkal zártabban tudott volna védekezni a Nationalelf, nem kellett volna ilyen nagy erőkkel támadnia.

Alkalmasint az UEFA, illetve annak játékvezetői bizottsága több hibát is elkövetett nem csupán ezzel a góllal kapcsolatban, hanem generálisan. Emlékezhetünk a Willi Orbánnal szembeni lökésre a mi meccsünkön, vagy a nagybányai Kovács István néhány vitatott döntésére, de valójában a torna legemlékezetesebb „disputái” a kezezések köré csoportosíthatók. Emre Can kezezése a német–magyaron, Loïs Openda egy, csak egy új eszköz által érzékelhető érintése (ahogyan egy belga újságíró fogalmazott: „Loïs karján felállt a szőr, azt súrolta a labda, s ezért nem adták meg a gólunkat a szlovákok ellen”), aztán a dán Joachim Andersen vétlennek tűnő érintése a németek ellen, s most a Musiala–Cucurella-eset.

Ennél kiderült, hogy az UEFA a torna előtt instruálta a bírókat arról, hogyan bírálják el ezeket az eseteket. „Az UEFA helyesnek minősítette Anthony Taylor döntését, mert »Cucurella keze nem volt természetellenes helyzetben, amikor a labda eltalálta. « Az ítélet összhangban van a torna előtt kiadott játékvezetői irányelvekkel.

Roberto Rossetti, az UEFA játékvezetői főnöke egy június 12-i találkozón számos példát hozott fel. A Cucurella esetéhez leginkább hasonlító példában Rosetti azt mondta, hogy nem szabad szabadrúgást, illetve büntetőt ítélni.

Ez azt jelenti, hogy ha egy védőnek a testéhez közeli karját és majdnem függőleges helyzetben találja el a labda, nincs büntetés. Ehhez képest más volt a Németország javára Dánia ellen megítélt tizenegyes. Az UEFA állásfoglalása szerint a különbség a védők a labdát érintő kezének pozíciójában rejlik. Joachim Andersen keze „természetellenesen megnagyobbította a testét” abban a helyzetben.

Ha az UEFA ezeket az irányelveket nyilvánosságra hozta volna a torna előtt – vélhetően semmi titkos nincsen benne –, sok vitát megspórolt volna.

Hozzátehetjük: Taylor döntését helyesnek ítélték a VAR-szobában is, hiszen az esetet visszanézve nem hívták ki az angol vezetőbírót, hogy nézze meg az esetet.

Érdekes, hogy kevés szó esik arról, hogy lehet, hogy már egy szabálytalanságot követően, valójában érvénytelen volt az akció, tekintve, hogy a visszamozduló Niclas Füllkrug lesről fejelte hátra a labdát. Ezt az UEFA nem kockázta ki, így csak a televíziós lassításra hagyatkozhatunk. Ritka ugyanis az az ember, aki ezt szabad szemmel, akció közben, biztosan megállapította. Egy más vélekedés szerint vitatható volt Füllkrug helyzete a támadásindítás után is, de azt kikockázták, a mellette helyezkedő védő térde belógott.