Valter Attila: minden nap olyan volt, mintha az utolsó lenne

Valter Attila biztosra veszi, hogy a Giro d`Italia után hosszabb időt fog igénybe venni a regenerálódás, mint máskor, hiszen az olasz körversennyel záruló egy hónap nemcsak testben, hanem fejben is egyaránt derekasan megviselte. Miután viszont már nem vár rá több megmérettetés az évben, napi másfél-két órát tölt kerékpározással levezetésként, és igyekszik minél több időt pihenéssel tölteni.

A Giro d`Italiára visszatérve elárulta, még a második és harmadik hét is tartogatott számára meglepetéseket, de

a szokatlanul nagy tempó miatt az első hét volt a legnehezebb, annak ellenére, hogy frissen érkezett a versenyre.

Ezt követően viszont kezdett belerázódni, és mire eljutottak az első pihenőnapig, már az egyik legerősebbnek érezte magát a mezőnyben. Csapattársa figyelmeztette is, hogy „nyugi, mindenki lassabban fog menni”. A járványhelyzet azonban felfogatta a megszokott rendet, és a sorozatos eltiltások árnyékában úgy szálltak mindennap a nyeregbe, mintha az lenne az utolsó.

A következő szezont illetően egyelőre semmi biztosan nem tudni. A helyzet nagyon képlékeny – fogalmazott a kerékpáros, aki szerint teljesítménye mellett az is sokat számít majd, hogy az a sor, amibe bekerül, melyik versenyen indul. Mindenesetre próbál a legjobb hegyi segítő lenni, és akkor biztos olyan versenyekre jut majd el, ahol az indulás is nagy dolog. „Ha ez a Giro lenne, annak nagyon örülnék.”