Földi Imre Kecskeméten született 1938. május 8-án. Három olimpián is érmet nyert az 56 kilogrammos kategóriában: 1964-ben Tokióban és 1968-ban Mexikóvárosban ezüstöt, majd pályafutása csúcseredményeként 1972-ben Münchenben aranyat, világcsúccsal. Világbajnokságon hatszor, Európa-bajnokságon 10 alkalommal állhatott a dobogó tetején. A sportág egyik legeredményesebb magyar képviselőjeként tizennyolc éven át tartozott a világ élvonalába. Magyar egyéni bajnoki címet 13-szor szerzett.

Edzőként is sikeres volt, irányításával lánya, Földi Csilla 16 Európa-bajnoki aranyérmet gyűjtött.

Ő maga 1955 és 1978 között a Tatabányai Bányász színeiben versenyzett, majd ugyanitt edzősködött 1976-tól 1988-ig. A magyar válogatottban 1959-től 1977-ig szerepelt, öt olimpián, tíz világbajnokságon és 13 Európa-bajnokságon indult. Pályafutása alatt húsz alkalommal állított fel világcsúcsot és félszázszor magyar csúcsot. Ötször volt az év magyar súlyemelője.

Számos kitüntetés birtokosa volt: 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, 1995-ben a MOB Olimpiai aranygyűrűjét, 1999-ben a Magyar Örökség-díjat. 2002-ben olimpiai érdemrendet vehetett át, a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) 2005-ben őt választotta meg az évszázad súlyemelőjének, s 2009-ben kiérdemelte az IWF Aranyérdemrendjét is. 2007-ben lett a Nemzet Sportolója, 2009-ben tüntették ki az Olimpiai emlékéremmel, s ugyanabban az évben róla nevezték el a felújított tatabányai sportcsarnokot. 2016-ban Prima Primissima-díjas lett.