A leghíresebb brit őskőkori műemlék alá tervezett 2,9 kilométer hosszú alagút építése annak a kétmilliárd font költségvetésű útfelújítási programnak a része, amellyel a világörökség részét képező 25 négyzetkilométernyi terület közlekedési problémáit akarják megoldani.

A Stonehenge, Európa egyik legjelentősebb őskőkori építménye mintegy ötezer éves, a világ egyik csodájaként tartják számon.

A műemlékvédelemért felelős English Heritage nagyon fontos lépésként méltatta a brit kormány döntését.

A hatóság régóta aggódik a műemlék térségének autóforgalma miatt, több tízezer gépkocsi halad el naponta a Stonehenge és a körzetében lévő régészeti lelőhelyek mellett.

Amiatt is számtalanszor panaszkodott, hogy az erős forgalom és az általa keltett zaj zavarja a látogatókat a műemlék élvezetében, megértésében.

Az ENSZ Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO) és a Műemlékek és Emlékhelyek Nemzetközi Tanácsának (ICMS) egyik jelentése is elismerte az alagút építésének előnyeit.

A brit kormány több mint két éve állt elő először a tervvel, ám az ellenállást váltott ki műemlékvédelmi csoportok körében, amelyek legalább négy kilométeres alagút építését szorgalmazták, mondván, csak egy hosszabb alagút nyújthatna kellő védelmet a Stonehenge-nek.

A tervezet bírálói azon félelmüknek is hangot adtak, hogy az alagútból kiszűrődő fénysugarak károsítani fogják a kőtömbökből és földsáncokból álló építmény eredeti küldetését, a téli és a nyári napfordulók megünneplését.