A televízió 1965 és 1989 között vetítette legfontosabb munkáját, a Századunk című filmsorozatot, amelynek folytatását 1999-től készítette. E szériában aprólékos műgonddal, a tények iránti végtelen alázattal boncolgatta Magyarország második világháborús időszakát és az azt követő éveket.
Újszerű volt, hogy miközben a kor még élő szereplőit is megszólaltatta, bizonyos történelmi szituációkat színészekkel játszatott el. Később két nagy dokumentumfilmet forgatott Habsburg Ottóval (Isten akaratából, Századunk tanúja: Habsburg Ottó).
Bokor Péter pályafutása elején, 1947-től 1958-ig szinkrondramaturg volt különböző filmvállalatoknál, majd a Pannónia Filmstúdiónál. Történelmi dokumentumfilmeket 1958-tól készített, 1963-tól a Magyar Televízió munkatársaként. Utolsó munkái között a kilencvenes években Bethlen István életéből (A Bujdosó, 1995), majd Nehéz föld (1998) címmel forgatott dokumentumfilmet.
1964-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1974-ben érdemes művész, 1985-ben kiváló művész lett. 2005-ben a 36. Magyar Filmszemle életműdíjával tüntették ki. A tudomány népszerűsítése érdekében kifejtett eredményes újságírói munkássága elismeréseképpen az MTA 2005-ben Akadémiai Újságírói Díjban részesítette.
Könyvei: Századunk képei (1968), Végjáték a Duna mentén (1982), Zsákutca (1985), Mengele doktor nyomában (1987), Isten akaratából (1991).
1964-ben Balázs Béla-díjat kapott, 1974-ben érdemes művész, 1985-ben kiváló művész lett. 2005-ben a 36. Magyar Filmszemle életműdíjával tüntették ki. A tudomány népszerűsítése érdekében kifejtett eredményes újságírói munkássága elismeréseképpen az MTA 2005-ben Akadémiai Újságírói Díjban részesítette.
Könyvei: Századunk képei (1968), Végjáték a Duna mentén (1982), Zsákutca (1985), Mengele doktor nyomában (1987), Isten akaratából (1991).
