Két oldalról közelítettünk az adaptációhoz. Az egyik maga a regény volt, ami egy inspiráló anyagot adott számunkra, azt a melodramatikus alapot próbáltuk meg kimenteni a műből, amelyben egy megfigyelő nem tudja a státuszát megtartani, belekeveredik a történetbe és okozójává is válik az eseményeknek.

A másik kiinduló pont egy több száz oldalas kutatási anyag volt, prostitúció és emberkereskedelem Európában témakörben. Évekkel ezelőtt, amikor ezt az anyagot olvastam, nagyon szíven ütött, hogy létezik a modernkori rabszolgaság, aminek kiszolgálói vagyunk, a nyugati társadalom pedig élvezője. Amikor jött a felkérés, hogy készítsek egy produkciót, ami több nyugat-európai országot végigjár, akkor erre a kutatási anyagra gondoltam, amit a Nehéz Istennek lenni című sci-fivel könnyen össze lehetett kapcsolni, hiszen a története egy idegen bolygón játszódik egy bizonyos középkorban. Ez a középkor ma is felismerhetővé vált számomra.

A nemzetközi embercsempészet és a prostitúció témája milyen további emberi, erkölcsi kérdéseket vet föl ebben az előadásban?

Azt a kérdést járjuk körbe, hogy miért hagyjuk ezeket a jelenségeket szemlesütve. Olyan szituációt hoztunk létre a játékban, amikor ennek a helyzetnek a legnagyobb haszonélvezői találkoznak a legkiszolgáltatottabbakkal. Két kamion a díszlet, az egyik kamionon szállítják és dolgoztatják a lányokat, a másik jármű pedig egy berendezett filmstúdió, ahol egy politikusnak a gyereke készül leleplezni az apját, kompromittáló felvételt akar róla készíteni, amelyet majd közzétehet. Azt láttuk, hogy az új médiát használó kommunikáció az elmúlt időkben rendkívül megerősödött. Teljes döbbenettel töltött el engem, mikor azt hallottam, hogy az észak-afrikai forradalmak a Facebookon és a Twitteren szerveződnek. Az új média, mint egy esztétikai forma is megjelenik az előadásban.

Épp egy éve mutatták be a darabot Brüsszelben. Sikeres európai turnésorozaton van túl, most játsszák majd először Magyarországon. Milyen felkérésre jött létre az előadás és mik voltak a turné tanulságai?

A Kunsten Festival Des Arts nevű belga fesztivál felkérésére készült az előadás, aminek a vezető kurátora kért meg engem a Frankenstein-terv című korábbi rendezésem ismeretében, hogy készítsek egy magyar nyelvű produkciót. Így alakult ki ez a terv és ő hozott be további partnereket. Játszhattuk az előadást különböző európai fesztiválokon, Portugáliában, Észtországban, Németországban, Hollandiában, Franciaországban. Legutóbb Bécsben a Wiener Festwochenen adtuk elő. Nagy öröm, hogy bemutathatjuk Magyarországon is az előadást, a Trafó a partnerünk ebben. Számomra a budapesti lesz a legfontosabb bemutató, találkozik a játék a saját közegével, nyelvével. Nagyon különböző volt más-más országokban játszani, gazdagították az előadást, de nem tudott még kialakulni az a harmóniája, ami csak a magyar közönséggel jöhet létre. Igazán örülök, hogy most tízszer játszhatjuk egymás után, úgy néz ki, hogy először és utoljára, szóval ne hagyják ki!

Két kamion jelenti a díszletet, a színpadot. A számos európai állomás után most Kőbányán, a Gyömrői úton parkoltak le. Miért ezt a helyszínt választották?

Sok helyen játszottuk már az előadást: külvárosban, kikötőben, Bécsben pedig a belváros szívében egy remizben. A jelentéstartalmak nagyon megváltozhatnak attól függően, hogy pontosan hová is érkezik meg a két kamion. A Gyömrői út egy jó hely, senki földje, a kamion is tulajdonképpen egy senki földje, plusz tartalmat nyer így a budapesti bemutató.A külföldi kritikák mind a néző felelősségét és a játék kegyetlenségét hangsúlyozták. A színházi formában, a néző szerepében milyen határátlépéseket teremt ez az előadás?

Sok szempontból szól az előadás az illúzióról, olyan értelemben, hogy mit és hogyan fogadunk el a színházi illúzióban valóságnak. Számomra ez egy nagyon érdekes kérdés, merthogy mindent már csak kamerákon, híreken, kommenteken keresztül tudunk látni és megélni. Az előadásnak is van egy nagy szelete, ami videokamerákon keresztül válik láthatóvá, a nézőt provokálja az a film-valóság, amit nagyon mélyen ismer a napi rutinjából, médiafogyasztásából, ezt emeltük fel az előadásunk esztétikájává. Az előadásnak az a provokatív szerepe, hogy a lehető legkomolyabban vettük az elolvasott kutatási dokumentumanyagot. A lányok jelenetében azokat a motívumot, amit a kutatási anyagból átvettünk, meg is valósítjuk. A film-valóság sokszorosa tud lenni a színházi valóságnak. A határátlépések következtében ez a színház közelebb van a happening vagy a film műfajához.

Állandó színészeivel dolgozik most is együtt.

Alapvetően a régi krétakörös csapatra számítottam ebben a munkában. Láng Annamária, Rába Roland, Bánki Gergő, Katona László, Nagy Zsolt mellett természetesen a filmjeimben gyakran szereplő színészek közül is jónéhány ember benne van a produkcióban, így Tóth Orsi, Wéber Kata, Kiss Diána Magdolna, Derzsi János, Szemenyei János. Ennek az estének az az ereje, hogy egy olyan társaság hozta létre, akiknek az összjátéka kiváló. Õk nagyon sokat dolgoztak egyedül is, sokat kutattak saját maguk a karaktereik után, maguk választottak motívumokat a saját játékukhoz. A felelősségük az előadásban sokszoros, nem egyszerűen szerepet alakítanak, hanem meggyőződést is képviselnek. Ez számomra nagyon fontos volt, ez egy felnőtt játék.

A zene milyen szerepet kap az előadásban?

A zene képviseli a reményt. Popslágereket használunk, hat-nyolc szám tagolja songszerűen az előadást. Ezek mind a lányok lelki világának a kivetülését jelenítik meg. A számokat a színészek választották, illetve Szemenyei János, az est zeneszerzője, aki átalakította a dalokat. Élőben szólal meg a zene, a színészek mind kiváló zenészek is.

Hol rendez majd a következő évadban?

Nem pontosan látom még a jövő évadot, de egyenlőre úgy néz ki, hogy Németországban fogok dolgozni, illetve talán tudunk még egy ehhez hasonló koprodukciót létrehozni.

A repülő ember című filmtervével mutatkozott be az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon. Hol tartanak ennek a filmnek az előkészületei, milyen filmterveken dolgozik most?

Három forgatókönyv van az asztalunkon, három nagyon különböző történet, különböző konstrukcióban elképzelhető mindegyikneka megvalósítása. Egyáltalán nem rajzolódott még ki, hogy melyik történettel tudunk foglalkozni. A magyar filmrendszer egyelőre még nem állt föl, de optimistán bízunk abban, hogy Magyarországról tudjuk majd elindítani az én következő mozimat is.