Egy frissen publikált tanulmány szerint az elmúlt évtizedben jelentősen emelkedett az afrikai iszlamista militáns csoportok által okozott erőszakos, akár halállal is végződő cselekmények száma. Marsai Viktor az InfoRádióban arról beszélt, hogy két nagy hálózat küzd az afrikai dzsihadista csoportokért, az egyik az al-Kaidához köthető, a másik pedig az Iszlám Államhoz. A Migrációkutató Intézet igazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója hangsúlyozta azonban, hogy noha a helyi szervezetek know-how-t, technológiát, esetenként kiképzőket vagy harceszközöket kapnak a központi szervezetektől, alapvetően úgynevezett "leányvállalatokról" van szó, amelyek helyi problémákra, amelyek a helyi közösségekből toborozva építették fel a hálózatukat, és sokkal sikeresebbek, mint akár az al-Kaida, akár az Iszlám Állam a Közel-Keleten.

"Ezeknek a szervezetét gyakorlatilag szétverték, bujkálnak, és tevékenységet inkább az online térben végzik miközben Afrikában teljes országrészek kerülnek a terroristák ellenőrzése alá, akik kvázi kormányzatokat működtetnek, iskolákat, minisztériumi struktúrát, alapvető szociális ellátórendszert" – magyarázta a szakértő. Azt is kiemelte, hogy ezek a terrorszervezetek az állam hiányában fellépő hatalmi vákuumokat töltik ki, mert nagyon sok úgynevezett kormányzás nélküli terület, különösen a Száhel-övezetben vagy Kelet-Afrikában. Ráadásul az etnikailag megosztott afrikai társadalmakban nagyon sokszor az etnikai csoportok évtizedes, évszázados csoportsérelmeket hordoznak, szemben állnak egymással, sőt, az államot is ezekkel a rivális csoportokkal azonosítják. "Ezért alternatív struktúrákat építenek ki, és a megjelenő szélsőségesekben szövetségeseket, patrónusokat látnak, akikre támaszkodhatnak az állammal, illetve a rivális etnikai csoporttal, klánnal való küzdelemben" – tette hozzá.

Van arra példa, hogy konszolidálják azt az országrészt, amelyet uralnak, ilyen az al-Shabaab Szomáliában, amely a déli területeken 150-200 ezer négyzetkilométernyi területet ellenőriz, és kihívás nélkül uralkodik, de van, ahol állandósultak a harcok a kormányerőkkel, mint például a Csád-tó medencéjében a Boko Haram harcol.

Nigeri, Mali és Burkina Faso hármashatárán is az Iszlám Államhoz és az al-Kaidához köthető csoportok több tízezer négyzetkilométernyi területet ellenőriznek, az emberek pedig menekülnek. A többség országhatáron belül keres menedéket, ott nagyjából hárommillió ember a belső menekültként, és 700 ezren a környező országokban kerestek menedéket. Marsai Viktor arra is felhívta a figyelmet, hogy a menekülten megindultak már Észak-Afrika, illetve részben Európa felé is. A Kanári-szigetekre 2006 óta 200 ezer illegális bevándorló érkezett, és köztük felülreprezentáltak a mali állampolgárok, és Líbiában is nő a nigeri állampolgárok száma, aztán egy részük próbál tovább jönni Európa felé.

A migrációkutató úgy véli, a nemzetközi közösség nem képes kezelni ezt a helyzetet, sőt az új hidegháborús versengést kísérő geopolitikai küzdelem inkább olaj a tűzre. Példaként említette, hogy kiutasították a francia állampolgárokat Maliból, Burkina Fasóból és Nigerből, miután a hatalomra kerülő junták a francia, illetve nyugati orientációt lecserélték egy keleti, orosz orientációra.

"Ez önmagában nem lenne feltétlenül probléma, de az látszik, hogy Oroszország sokkal kevesebbet invesztál ezeknek az országoknak a biztonságába. Egész egyszerűen nincs akkora kapacitás Oroszországban, hogy a jelenlegi ukrajnai konfliktussal párhuzamosan nagy erőket telepítsen a Száhelbe. Sajnos azt látjuk, hogy mindhárom országban romlott a biztonsági helyzet, és amíg a külső szereplők is elsősorban egymással rivalizálnak ahelyett, hogy közös megoldást próbálnának találni, addig nem nagyon várhatjuk azt, hogy érdemi áttörés történik a Száhelben" – mondta Marsai Viktor.