"A legtöbb politikus arra vágyik, hogy elnök legyen. McConnell arról álmodik, hogy ő legyen a (szenátusi) többség vezetője" - mondta korábban volt kabinetfőnöke, Billy Piper a 71 éves, hat szenátusi választást nyert politikusról, akinek a törvényhozás menetrendjének meghatározása révén legalább két évig biztosan döntő szava lesz abban, hogy milyen irányban haladjon az ország.

McConnell, aki 1984 óta Kentucky szenátora és 2006 óta a szenátusi republikánus kisebbség vezetője, sosem volt közkedvelt politikus - írta róla a Politico konzervatív hírportál. Egyesek a felmelegített vaníliaturmixhoz hasonlítják, mások úgy vélekednek róla, hogy "természetes karizmája egy osztrigáéhoz fogható". Azt mondják, amíg más politikusok kétségbeesetten törekednek arra, hogy szeressék őket, McConnell egyenesen élvezi, ha cselszövőnek tarják, sőt, rá is játszik erre. Bírálói a szűkebb hátországában való megkerülhetetlensége miatt elnevezték "a kentucky-i republikánusok keresztapjának", az örökös hatalmon maradáshoz és a politikai machinációkhoz való tehetsége miatt pedig ráragadt a Darth Vader elnevezés.

Ez utóbbit vállalta, és maga is használta.

Szén, puskák, szabadság - hirdette egyetlen matricán összefoglalva aktuális politikai hitvallását, amivel kapcsolatban több elemző rámutatott, hogy az az elmúlt négy évtizedben a Republikánus Párt folyamatos jobbra tolódásával párhuzamosan folyamatosan változott.

"Õ egy tisztán politikai lény: középre hajló, környezetpárti, választáspárti (értsd: az abortusz szabadságát támogató) republikánusként lépett be a politikába egy demokrata államban; évről évre, pártjával lépést tartva menetelt, álláspontokon átlépkedve, a kollektív alkutól a minimálbérig" - írta róla a liberális The New Yorker magazin.

A lap szerint amikor az ideológiai evolúciójáról kérdezték, McConnnell egyszerűen így válaszolt: "Győzni akartam".

A Politico úgy látja, jelentős érdemei voltak abban, hogy Kentucky "kékből" "vörös" állammá vált. (A színek a Demokrata Párt, illetve a Republikánus Párt szimbolikájára utalnak.)

A szenátus leendő első számú republikánus vezetőjének sosem volt ínyére az Obama által 2008-ban programként meghirdetett pártok fölött álló politizálás. McConnell ameddig tudta, kerülte a kiegyezést, ezzel a republikánus obstrukcionizmus egyik arcává válva.

"Az egyetlen és a legfontosabb cél, amit el akarunk érni Obama elnökkel kapcsolatban az, hogy egyciklusos elnök legyen" - mondta 2010-ben.

Emiatt a 2014-es "félidős választásokon" a demokraták első számú célpontjává vált, akik becslések szerint mintegy 50 millió dollárt áldoztak a megbuktatására irányuló, meghiúsult kísérletre. Bár a kongresszus felső szintű vezetői tartózkodni szoktak az ilyen lépésektől, a szenátusi többség jelenlegi vezetője, a demokrata Harry Reid személyesen korteskedett McConnell-ellenes adománygyűjtő eseményen.

Noha az Obama-korszakban több borsot tört a demokraták orra alá, mint a legtöbb párttársa, mégis ő volt a kormánypártiak legproduktívabb tárgyalópartnere is: vele kötötték meg az alkut 2011-ben az adósságplafon megemeléséről, 2012 szilveszterén a "pénzügyi sziklaszirt" elkerüléséről, 2013-ban pedig a szövetségi kormány részleges lebénulásának feloldásáról és a technikai csőd elkerüléséről.

Az ultrakonzervatív Tea Party mozgalomhoz tartozó párttársai ezért árulóak bélyegezték a szenátort, mint ahogy amiatt is, hogy a mostani kampány finisében közölte: mivel nem valószínű, hogy a felsőházban a republikánusoknak 60 mandátumuk lesz, a biztosra vehető elnöki vétóval szemben nem reális erőltetni az egészségügyi reform visszavonását.

McConnell, aki a közelmúltban több régi vágású szenátortársát látta elesni a republikánusok belháborúiban, nem kedveli a Tea Partyt, de megpróbálja kialakítani velük a modus vivendit. Amikor 2010-ben a mozgalom által támogatott Rand Paul - az első olyan kentucky-i republikánus, aki nem rettent meg tőle - bejelentette, hogy McConnell által pártfogolt Trey Graysonnal szemben megpályázza az állam másik szenátori helyét, a "keresztapa" előbb megpróbálta lekenyerezni, majd elgáncsolni a libertárius politikust.

Ám Paul győzött az előválasztáson, és McConnellben felülkerekedett a pragmatikus: a demokraták elleni harcban már szövetségese volt az akaratával dacoló jelöltnek, és szenátorrá avatása után egyengette az útját. Paul nem rejti véka alá, hogy 2016-ban elnökjelölt akar lenni, amiben a sokat megélt taktikus lehetőséget sejthet a maga számára.

Gyámkodása azonban nem hatotta meg a Tea Party hangadóit és az idei előválasztáson a szenátorral szemben, akivel korábban senki sem mert ujjat húzni, harcos ellenfelet állítottak a multimilliomos Matt Bevin személyében. Újabb akadály lehet a szintén elnökjelölti ambíciókat tápláló, "teadélutános" Ted Cruz szenátor, aki eddig is többször is látványosan semmibe vette a frakcióvezető akaratát. Cruz közölte: nem támogatja, hogy McConnellt megválasszák a felsőházi többség első emberének.

Miként John Boehner republikánus házelnök a képviselőházban, a jelek szerint McConnell is kétfrontos küzdelemre kényszerül majd: a demokraták és a párt tekintélyt nem ismerő jobboldali lázadók elleni harcra.

A helyzeten a két év múlva esedékes választás változtathat, de nem biztos, hogy McConnell javára. Akkor ugyanis - miként idén a republikánusoknak - a demokratáknak fog kedvezni a politikai földrajz: két olyan államban kell majd szenátori mandátumot megvédeniük, ahol Obamának két elnökválasztásból egyen sikerül győznie - és további hét olyanban, ahol mindkettőn.