A La Chene-ben talált, gazdagon felszerelt sírkamrában nyugvó nő 20-30 éves korában halt meg. Egyik felső metszőfogának helyén egy vastűre bukkantak. A régészek szerint Nyugat-Európa első műfogának a maradványa kerülhetett elő.

Elképzelhető, hogy a tű hajdan fából vagy csontból készült műfogat rögzített, ez azonban az idők során elkorhadhatott - tudósított a BBC hírportálja az Antiquity című tudományos lapban megjelent tanulmányról.

Négy felnőtt nő sírhelyének egyikében bukkantak a leletre egy i.e. 3. századi temetkezési helyen, amelyet egy lakóház építésekor fedeztek fel Champagne-Ardenne régióban.

A sírmellékletek gazdag tárházával felszerelt kamrák a Közép- és Nyugat-Európában virágzó, korabeli kelta La Tene-kultúra jegyeit viselik magukon.

"A csontváz rossz állapotban maradt fenn, a fogak - az őrlő-, a szem- és a metszőfogak - azonban anatómiai helyükön maradtak, és egyszer csak megpillantottuk köztük ez a fémdarabot" - mondta Guillaume Seguin, aki 2009-ben feltárta a maradványokat.

A fogakat elvitték elemzésre: az elhunyt kelta nőnek 32 helyett 31 foga volt. A helyszínen készített fényképek azt mutatják, a vastű ott helyezkedett el, ahonnan az egyik fog hiányzott.

"Mérete, alakja, mint egy fogé, ezért a legjobb hipotézis az, hogy a tű fogpótlás maradványa. Kétséges, mekkora sikerrel alkalmazták. A vas hajlamos a testen belül elrozsdásodni, ezért a modern implantátumokhoz titániumot használnak" - magyarázta Sequin, a Bordeaux-i székhelyű Archeosphere régészeti cég munkatársa.

Hozzátette: a korszakban nem tudtak steril körülményeket teremteni, tehát a tű tályogot, majd fertőzést okozhatott, mely akár a személy életébe is kerülhetett. A rossz állapotban fennmaradt csontváz alapján azonban lehetetlen eldönteni, játszott-e szerepet a "fogbeültetés" a nő halálában.

Nyugat-Európában először bukkantak műfogra utaló leletre, Egyiptomban és a Közel-Keleten azonban már 5500 éves példáját is megtalálták.

Észak-Itália etruszk lakói a fogászat vitathatatlan mesterei voltak az i.e. 3. században. Legtöbb művükről azonban úgy tartják, a páciens ínyébe csak halála után ültették be, hogy megjelenésén javítsanak.

A kelta nő esetében sem zárhatják ki teljesen a kutatók, hogy a fogimplantátumot halála után kapta, ám számos bizonyíték utal arra, hogy még életében történt. Azt viszont lehetetlen bizonyossággal megállapítani, hogy a vastű egykor csontból vagy fából készült műfogat rögzített, mert a savas talajban mindkettő lebomlott volna azóta.