Az illetékes bizottság indoklása szerint a három tudós vezikuláris transzporttal kapcsolatos kutatásai hozzájárultak annak megértéséhez, hogy a sejtek által előállított molekulák miként kerülnek a megfelelő helyre a megfelelő időben.

A Nobel-díj honlapján olvasható összegzés szerint a három tudósnak sikerült megfejtenie, miként szervezik a sejtek szállítórendszerüket. Minden egyes sejt ugyanis egy apró "ipari létesítménynek" tekinthető, amely különböző molekulákat állít elő és exportál, pontosan eljuttatva azokat a megfelelő célállomásra. A hasnyálmirigy által termelt inzulin a vérbe kerül, az idegműködést szabályozó ingerületátvivő anyagokat, az úgynevezett neurotranszmittereket az egyik agysejt küldi a másiknak, amikor "párbeszédbe" elegyedik vele.

A molekulák szállítása parányi "hólyagokban", vezikulumokban történik. A három idei Nobel-díjas e vezikuláris transzport szabályozásának genetikai és molekuláris alapjait tárta fel, amelyeknek köszönhetően a küldemények a megfelelő időben érkeznek a megfelelő helyre.

Randy Schekman, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i intézményének professzora fedezte fel, hogy milyen gének szabályozzák a vezikuláris transzportot, James Rothman, a Yale kutatója derítette ki, hogy milyen fehérjemechanizmusok teszik lehetővé a vezikulumoknak a "célállomásnál" való dokkolását, Thomas Südhofnak, a Stanford Egyetem kutatójának a nevéhez pedig annak a megfejtése fűződik, hogy miképp szabályozzák a sejtek a szállítmányok kézbesítésének időzítését.

A három idei Nobel-díjas felfedezéseinek köszönhetően ismerhette meg a tudomány, hogy milyen pontosan szabályozott mechanizmus irányítja a sejtek szállítórendszerét és a szállítmányok célba juttatását. E rendszerben fellépő zavarok kóros folyamatokat indítanak el, olyan betegségek kialakulásához vezetnek, mint az idegrendszeri kórképek, a diabétesz vagy az immunológiai rendellenességek.

James Rothman 1950-ben született a Massachusetts állambeli Haverhillben. 1976-ban a Harvard Egyetemen szerzett Phd-fokozatot, majd a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) posztdoktori képzésében vett részt. 1978-ban a Stanford Egyetemre került, ott kezdte meg kutatásait a vezikulumokról. Később dolgozott a Princeton Egyetemen, valamint a Columbia Egyetemen is. 2008-ban a Yale munkatársa lett, jelenleg a sejtbiológiai tanszék professzora és vezetője.

Randy Schekman 1948-ban született St. Paulban, Minnesotában. A Kaliforniai Egyetemen tanult Los Angelesben, 1974-ben a Stanford Egyetemen szerzett doktori címet az orvosi Nobel-díj 1959-es kitüntetettje, Arthur Kornberg tanítványaként. Két évvel később került Berkeleybe, ahol jelenleg a molekuláris és sejtbiológiai tanszék professzora. Emellett a marylandi Howard Hughes Orvosi Kutatóintézet munkatársa.

A három tudós közül Thomas Südhof a legfiatalabb: 1955-ben született Göttingenben, ott is járt egyetemre. 1982-ben diplomázott, ugyanabban az évben doktorált neurokémiából. 1983-ban a Texasi Egyetem orvosi karának posztdoktori hallgatója lett Michael Brownnal és Joseph Goldsteinnel, az orvosi Nobel-díj 1985-ös kitüntetettjeivel együtt. Südhof 1991-ben lett a Howard Hughes Orvosi Kutatóintézet munkatársa, 2008-ban pedig a Stanford Egyetem sejtfiziológia professzorává nevezték ki.

A legmagasabb orvostudományi elismeréssel összesen 8 millió svéd korona (272,3 millió forint) is jár. A díjat hagyományosan december 10-én, Alfred Nobel halálának évfordulóján adják át Stockholmban.

Így fogadták

Schekmant kaliforniai idő szerint hajnali 1 órakor ébresztette a hírrel az illetékes Nobel-bizottság titkára. "Nem nagyon forgott az agyam. Nem jutott eszembe semmi frappáns. Annyit tudtam csak mondani, hogy Ó, istenem!" - idézte a tudóst az AP amerikai hírügynökség.

A kutató, aki honfitársával, James Rothmannel és a német Thomas Südhoffal megosztva veheti át a díjat december 10-én Stockholmban, felhívta laboratóriumának vezetőjét és megkérte, vegyen néhány üveg pezsgőt, mert ünnepelni fognak.

James Rothman "rettentően boldog" volt a bejelentés hallatán - tudta meg a dpa német hírügynökség az amerikai kutató egyik kollegájától, Franz-Ulrich Hartl tudóstól, a Max Planck Biokémiai Intézet igazgatójától, aki telefonon beszélt a kitüntetettel. Elmondása szerint Rothman arra akarja használni hírnevét, hogy tovább fejlessze az általa vezetett intézetet.

Rothman a Nobel-díj honlapján közzétett hangfelvétel tanúsága szerint egyáltalán nem örül a várható médiafelhajtásnak, de nagyszerű lehetőségnek tartja azt arra, hogy felhívja a figyelmet az orvostudományra és saját tudományterületére. A Yale professzora, akit szintén a Nobel-bizottság titkára ébresztett, hangsúlyozta: nagyon örül annak, hogy Schekmannel és Thomas Südhoffal oszthatja meg az elismerést.

A Nobel-bizottság indoklása szerint a három tudós vezikuláris transzporttal kapcsolatos kutatásai hozzájárultak annak megértéséhez, hogy a sejtek által előállított molekulák miként kerülnek a megfelelő helyre a megfelelő időben.

Randy Schekman, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i intézményének professzora fedezte fel, hogy milyen gének szabályozzák a vezikuláris transzportot, James Rothman, a Yale kutatója derítette ki, hogy milyen fehérjemechanizmusok teszik lehetővé a vezikulumoknak a "célállomásnál" való dokkolását, Thomas Südhofnak, a Stanford Egyetem kutatójának a nevéhez pedig annak a megfejtése fűződik, hogy miképp szabályozzák a sejtek a szállítmányok kézbesítésének időzítését.

Schekman elmondta, hogy csaknem negyven éve kutatja a területet. Hozzáfűzte, Rothman is hasonlóan régóta dolgozik a vezikuláris transzporttal kapcsolatos kutatásain, ők ketten pedig több mint 25 éve követik nyomon egymás eredményeit.

A Nobel-díjról szólva úgy fogalmazott: lehet, hogy az élete egy csapásra megváltozik, de eldöntötte, hogy folytatja kutatásait. "A tudomány halad" - mondta és megjegyezte, hogy nagy várakozással tölti el, milyen eredményekre jutnak munkatársaival a laborban.

Schekman az AFP francia hírügynökségnek megjegyezte, telefonja a bejelentés óta folyamatosan csörög. "Ha abbahagyják a telefonálást, lezuhanyozom és iszom egy csésze kávét" - mondta. Azt azonban még túl korainak nevezte, hogy tudja, mihez kezd a nyolcmillió svéd korona (272,3 millió forint) ráeső részével.

Thomas Südhofot Spanyolországban érte a hír, hogy Nobel-díjat kap. "Vezetés közben csörgött a telefon, jó polgárhoz méltón félreálltam, hogy fogadjam a hívást. Hogy őszinte legyek, először azt hittem, tréfálnak. Sok olyan barátom van, aki képes lenne ilyesmire" - jegyezte meg az amerikai állampolgársággal is rendelkező német tudós.