Csehországra, sőt, a cseh államfőre figyel egész Európa. 26 tagország már ratifikálta a Lisszaboni Szerződést, az EU-szkeptikus Vacláv Klaus azonban csak akkor írja alá a dokumentumot, ha a 27-ek megígérik, hogy Prága kimaradhat a szerződés részét képező Alapvető Emberi Jogok Chartájának hatálya alól.

Az államfő nem rejtette véka alá a félelmét. Vacláv Klaus attól tart, hogy a charta nyomán jogilag felülvizsgálhatják az 1945-ben hozott Benes-dekrétumokat. Edvard Benes akkori államfő rendelkezéseinek néhány pontja sokak szerint nemzetközi jogilag kifogásolható.

A II. világháború után született 143 dekrétumból 13 közvetlenül kimondja a magyarok és a németek kollektív bűnösségét. A cseh elnök rendeletei elsősorban a Nyugat-Csehszlovákiában élő szudétanémeteket sújtotta, de ugyanezen elvek szerint büntette a felvidéki magyarokat is.

A 33-as dekrétum automatikusan megfosztotta a magyarokat állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból elbocsátást is maga után vonta. Júniusban kötelezővé tette a magyar nemzetiségű magánalkalmazottak állásának felfüggesztését is.

Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekről, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehetővé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek.

1945-ben a népbíróságok körülbelül 75 ezer embert ítéltek el háborús bűnösként, és utasították ki őket Csehszlovákiából. Mindeközben munkaerő-toborzás címén szlovákiai magyarok tízezreit hurcolták el fűtetlen marhavagonokban Csehországba, ahol kényszermunkára ítélték őket. Történészek szerint ez nyílt politikai nyomás volt arra, hogy Magyarország aláírja a lakosságcsere-egyezményt.

Ez 1946-ban meg is történt. Ennek értelmében Csehszlovákia annyi felvidéki magyart telepíthetett át az anyaországba, ahányan Magyarországról szlovák és cseh területre szerettek volna menni. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlovákiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szülőföldjét elhagyni.

A Magyarországon üresen hagyott 4400 lakóházzal szemben, a felvidéki magyarok 15 000 otthont hagytak maguk után. Nyugat-Csehszlovákiában, a Szudéta-vidékről a Wilde Vertreibung, azaz a Vad kiűzés során 750 ezer főt, a következő két évben pedig több mint kétmillió németet telepítettek vissza Németországba. Õket is zsúfolt marhavagonokban. A nők és gyermekek nagy része nem élte túl az utazást, emellett pedig a kitelepítést tömeggyilkosságok kísérték.

Ezért a történészek többsége népirtásnak nevezi a történteket. A Benes-dekrétumok emellett szimbolikus jelentőséggel is bírnak Csehországban, a 143 elnöki rendelet alapította meg ugyanis lényegében a háború utáni Csehszlovákiát. Vacláv Klaus államfő attól tart, hogy a dekrétumok megkérdőjelezhetők lesznek, ha Prága is elfogadja a Lisszaboni Szerződést.